A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

hogy kis híján agyonverték. Fogsora azóta is hiányos, minden bizonnyal most már így marad, amíg él. Váltott ki később vállalkozói engedélyt, balul ütött ki az is. Kereskedett mindenfélével, vásárolt például határmenti faluban határon áthozott konyakot, árulta pesti piacokon - megint igazoltatták. Mondta, hogy ő azt rendes magyar forintért vette és különben is, jobb lenne, ha lopna, rabolna? Hát valamiből élnie kell. Megpróbálta nyomatékosan is jobb belátásra bírni a rendőrt, de az úgy tett, mint akit nem lehet megvesztegetni. Ki is szabták a bírságot szabálysértésért; rabolhat, ha ki akarja fizetni, vagy mehet börtönbe. Néha úgy érzi, minden mindegy már. Aztán jön egy haver, egy ötlet, egy lehetőség, nekirugaszkodik megint valaminek. Estéről estére hazatér az alagsorba, tudja, milyen nagy szó, hogy van hova hazamennie, és a jövője is biztosítva van, hiszen örökké nem fog élni az öreg. Tudomásul veszi, hogy neki ennyi jutott, és semmi köze azokhoz, akiknek ennél több van. El, amíg él - mint akinek nincs letelepedési engedélye a Földön. A Terézvárosi Családsegítő Szolgálat - vagy ahogy ügyfelei emlegetik, a „családkisegítő" - 1985-ös fennállása óta célzottan foglalkozik a volt állami gondozottakkal. Egy-egy családgondozó profilját a velük való munka határozta meg. Klubot szerveztek, fórumot teremtettek számukra, ahol problémáikat megbeszélhették. Ebből nőtt ki később a Sztéhló Gáborról elnevezett önsegítő egyesület. Komoly eredménynek számított, hogy megtanulták ügyeik intézését, kezükbe vették a sorsukat - ahogy mondani szokás, más kérdés, milyen eredménnyel, hiszen az nem rajtuk múlt csupán. Az intézmény kezdettől fogva szeretett volna létrehozni egy átmeneti szállót a krízishelyzetben lévők számára, de a szándék megvalósíthatatlannak bizonyult. 1993-ban sikerült a házban lakó két családnak megfelelő lakást felajánlani másutt, és a felszabadult két lakásban az önkormányzat támogatásával családos hajléktalanszállót rendeztek be. Három házaspárt tudnak egyszerre befogadni a három szobába, gyerekkel is, ha szükséges. A berendezés otthonos, a konyha és a két fürdőszoba korszerű igényeket kielégítő. A bejutás feltétele, hogy az illetőknek közük legyen a kerülethez, érvényes lakásigénylésük a lakásosztályon, megalapozott reményük problémájuk megoldására. Három hónapra kötnek szerződést mindenkivel, ennek meghosszabbításáról team dönt. A lakásért havi ezer forintot fizetnek, és minden egyébről maguk gondoskodnak. Az intézmény adja az ügyeietetés a gondozást, amit a szerződés értelmében kötelesek elfogadni. Jogi és életvezetési tanácsadásról van szó. Nyilván sokkal többen vannak, akiken nem tudnak segíteni, mint akiken tudnak. A szociális munka nem oldhat meg társadalmi problémákat, csak egyes embereken segíthet. Hogy