A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

PERIFÉRIÁN Hol lesz majd lakóhelyük? DlÓSI ÁGNES „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?" K

orábban ismeretlen áradat lepte el néhány éve városunkat. A járókelők csak kapkodták a fejüket: hol voltak eddig? Nem hasonlítanak a hatvanas évek hippijeire, hobóira, a gazdag Nyugat konszolidált családi otthonait odahagyókra, társadalmából kivonulókra, behívójukat elégetőkre, nem bizony. Egy csöppet se virággyerekek ők. Kommunába se tömörülnek, nincs a fejükben semmi, de semmi ideológia. Nem emlékeztetnek Párizs kedves clochard-jaira sem, a számos művésztől nem sokban különbözőkre, zenélésért kedélyesen koldulókra, tehetős turistákból és fejlett szociálpolitikából úgyszólván tisztesen megélőkre. Egyáltalán nem. Mélyebb bugyrokból jöttek. Mondják, ott van ez a sereg mindenütt a jólét árnyékában; természetes jelenség, nem kell megijedni, ha a jólét beköszöntével nem múlik el. Számunkra mindenesetre szokatlan a sok padon alvó, lépcsőkön kuporgó, aluljárókban ténfergő, tereken gyülekező, utcákon céltalanul kóborló, koszos szatyrokat lóbáló öreg, fiatal és középkorú, szakadt szerelésén és tépett arcán a kitaszítottság és reménytelenség stigmájával. Hol voltak eddig? Egy részük minden bizonnyal családi otthonokban, családfenntartói minőségben. Aztán megszűnt a sokéves munkaviszony, és nem lett másik. Készség sem volt új lehetőségek felismerésére, mert ilyen készségekre eddig soha nem volt szükség. Maradt a fölöslegesség tudata, a tehetetlen-