A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

PERIFÉRIÁN - DIÓSI ÁGNES Hol lesz majd lakóhelyük?

ség dühe, az önpusztító és környezete ellen forduló agresszivitás. Mígnem a családnak elege lett abból, aki csak bajnak van. A hajléktalanok között több a férfi, mint a nő. Az egykori úri Magyarországról emlékezetes kilakoltatások a 80-as évek második felének Magyarországán váltak ismét bevett gyakorlattá. Ekkorra tetőzött az a feszültség, amit a távoli településekről a fővárosba áramló, munkaalkalmat, megélhetést kereső tömeg jelentett. A hatóság olyan törvényekkel próbált gátat vetni ennek a folyamatnak, hogy például a lakáshoz jutás feltételéül ötéves budapesti illetőséget szabott meg. Ez azonban nem gátolta meg a reménytelen helyzetű embereket abban, hogy mégiscsak szerencsét próbáljanak a fővárosban, ha szülőfalujukban megélni nem tudnak. Bejelentkeztek nem sokkal rózsásabb körülmények között élő rokonaikhoz, ismerőseikhez. Ha elviselhetetlenné váltak a zsúfoltságból eredő konfliktusok, feltörtek üresen álló, szanálásra ítélt lakásokat, kis keresetükből lakhatóvá tették, és élni próbáltak. Ezzel újabb szankciót vontak magukra, mert az önkényes lakásfoglalás akadálya lett a törvényes lakáskiutalásnak, illetve annak lehetőségét újabb öt évvel tolta odébb. Az elszaporodó bűncselekmények kikezdték a lakosság türelmét; a hatóságnak lépnie kellett, ha nem akart a törvénytisztelő, adófizető állampolgárokkal szembekerülni. Egyes kerületekben kampányszerűen indult meg a kilakoltatás, ám az utcára kitett embereknek nem volt hova menniük. Három év óta a kilakoltatás szokásos oka a közüzemi számlák kifizetésének elmulasztása, az óriásivá duzzadt és behajthatatlan díjhátralék. Olyanok is vannak, akik emiatt önként hagyják el lakásukat, és bujkálnak a törvény elől, ahol tudnak. Azelőtt, ha valakinek nem volt igazolványba bejegyzett munkaviszonya, vitték közveszélyes munkakerülésért Baracskára, ahol egy-két hónapig, esetleg tovább, fedelet, fűtést, élelmezést biztosított számára a büntetésvégrehajtás. Mióta „állampolgári jog" a munkanélküliség, ez a „szociális juttatás" megszűnt. Hajléktalanná válnak azok a börtönből szabadulók is, akiknek nincs hova hazamenniük, például azért, mert időközben a család is hajléktalanná vált. Jelentős hányadot képviselnek a hajléktalanok táborában az egykori munkásszállók lakói, akiknek munkahelyükkel együtt lakhatásuk is elenyészett. Az a tény, hogy a hajléktalanok többsége az utóbbi három évben veszítette el a fedelet a feje fölül, azt is jelzi, hogy nem tudtuk, amíg nem kellett észrevennünk: milyen sokan vannak, akiknek a munkásszálló volt az egyetlen otthonuk. Az állami gondozásból való kikerülés is oka lehet a hajléktalanságnak.