A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
Bármelyik feltétel hiánya meghiúsította volna a lapindítást, de meglétükből nem következik automatikusan a Beszélő megindulása. Ambiciózus szerzőgárdára, valamiféle következetes politikai alapállásra és elszánásra is szükség volt a lap létrejöttéhez. Az, hogy ezek a nem technikai föltételek nem voltak egyértelműen adottak, kiderül abból a megbeszélésből, amelyet az ellenzék szűkebb köréhez tartozók (egyesek szerint 25-30-an, mások szerint 50-60-an) tartottak 1980 legvégén Kenedi János lakásán. Ezt a megbeszélést Szilágyi Sándor kezdeményezte, aki azon szerencsések közé tartozott, aki augusztusban még kiutazhatott (Kovács M. Máriával) Gdanskba; személyesen találkozhatott a Szolidaritás képviselőivel. O egyébként 1978-ban fejezte be az egyetemet, s utána főleg fizikai munkákból és szociológiai munkák kódolásából tartotta fönn magát. A szabadegyetem megszervezésében is komoly érdemei voltak; 1980-ra már az ellenzéki kör integráns tagjának számított, így egyáltalán nem volt meglepő, hogy lengyelországi útja után nem sokkal összehívta az említett értekezletet. Az első körben összehívott kör többsége elvetette - noha elvileg fontosnak tartotta volna - a lapindítást. Kenedi János például 78. A kezdeti években a szerkesztőségből Nagy Bálinthoz kerültek a kéziratok, aki továbbította Réti Andreának, aki egy esti iskolába (Külkereskedelmi Főiskola) járt Orosz István feleségével. Ilyen közvetítő volt Magyar Bálint is. Az anyag utána kikerült Dunabogdányba, ahonnan a központi terjesztőhöz került (Miklóssy Endre). Tőle - 150-es bontásokban - az alelosztókhoz jutottak az elkészült példányok, akik 25-30-as bontásban ismét továbbadták. Ezekből azután még kisebb csomagok képződtek (5-ös-6-os). A terjesztés, az előállítás rejtelmeiről lásd Beszélőkénk 10 éve- Interjú Nagy Bálinttal és Miklóssy Endrével. elmondása szerint nem hitt a lapkészítéshez egyaránt szükséges nyíltsisakosság és konspiráció összehangolásában; abban, hogy lenne a lapnak következetes politikai programja és politikailag ambiciózus szer79 zőgárdája. Mások a technikai feltételek megteremtésének esélyeiben kételkedtek. Konrád György például magnókazettán terjesztett sajtó lehetőségét vetette föl (Iránban ilyesféle kazettán terjesztett sajtóval készítették elő Khomeini ajatollah hazatérését). A többség által képviselt ellenérvek hatására a megbeszélés eredménytelenül végződött; úgy döntöttek, nem indítanak lapot. A találkozó után azonban öten (a szervező Szilágyin kívül) Petri György, Nagy Bálint, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós 80 és Kis János, úgy döntöttek, hogy mégiscsak megpróbálkoznak a lapcsinálással. A Kenedinél rendezett, eredménytelenül végződő találkozó után „a Beszélő az utcasarkon született". 81 Érdemes megemlíteni, hogy például Krassó György, aki szintén ellenezte a stencilezett folyóirat megindítását, a kisebbség utólagos döntését, bár utólag igazoltnak, de mégiscsak a demokrácia leninista értelmezésének tekintette. Krassó nem a lap megindítását helytelenítette (utólag), hanem azt, hogy „mindig minden úgy van eladva, mintha teljesen demokraBeszélő, 1991. december 14. Orosz István id. mű. Beszélő-múlt. Beszélgetés Kőszeg Ferenccel, Kritika 1991 április. 79. Interjú Kenedi Jánossal, I. kötet. 80. Haraszti 1980-ban tért haza nyugat-berlini ösztöndíjáról. 81. „Senki sem akar a saját történetének a levéltárosa lenni". Beszélgetés a Beszélőről és a Beszélő-körről Nagy Bálinttal és Magyar Bálinttal, Mozgó Világ, 1992. 82. Lásd: Statárium és happening, Bozóki András interjúja Krassó Györggyel. Mozgó Világ, 1990 január, 72. o.
