A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
ILLEGALITÁSBAN - CSIZMADIA ERVIN A szamizdat szubkultúrája
A Bibó Emlékkönyv és a Kornidesz-Knopp-jelentés A magyar szamizdat egyik dokumentuma az 1980 októberére elkészült Bibó-Emlékkönyv. Réz Pál visszaemlékezése szerint a szerkesztő bizottság (amelynek tagja volt Bence György, Gsoóri Sándor, Donath Ferenc, Göncz Árpád, Haida Aliz, Kenedi János, Kis János, Réz Pál, Szűcs Jenő, Tordai Zádor, majd később Csoóri helyén Tornai József) több mint kétszáz nevet írt össze, akiktől kéziratot akart kérni. Nyilván ehhez képest jóval kevesebb személyt kértek föl, mert végül 75 írás (plusz Horváth Barna, Bibó egyik tanítómesterének írása) jelent meg a több mint ezer oldalas Emlékkönyvben. A kötetet a szerkesztők nem szánták szamizdat kiadványnak; csak miután a Gondolat Kiadó visszautasította, akkor határozták el a sokszorosítást, legépeltetést. Nem sokkal a visszautasítás után (1981. március 2-án) született meg a Kornidesz-Knopp-jelentés az Agitációs és Propaganda Bizottság számára. (A jelentés elkészítésére a december 9-i PB-határozat kötelezte a Kulturális Osztályt.) Mint láthattuk az előzőekben, a magyar disszidens és marginális értelmiség 1976 végétől számos kiadvánnyal és szimbolikus gesztussal jelezte, hogy nem fogadja el többé a fönnálló kereteket. A Bibó Emlékkönyv egyfelől beilleszkedett ezen kiadványok sorába, másfelől azonban több is volt azoknál. Vajda Mihály szerint a Bibó Emlékkönyv a Kádár-rendszer hazugsá59. Vajda Mihály: Realizmus és lényeglátás (A Bibó Ernlékkönyv), in: Orosz szocializmus Közép-furópában, Századvég Kiadó, 89. o. 60. Szabó Miklós: A Bibó-Emlékkönyv, Beszélő 1. szám, 1981.98.o. gon alapuló kiegyezésének nyílt fölmondása. Szabó Miklós úgy fogalmaz, hogy „Az Emlékkönyv legfőbb jelentősége valószínűleg abban van, hogy vele haladta meg egy értelmiségi generáció a sajátos hagyományidegenséget, amit egyazon mértékben- alapozott meg a késői hatvanas évek új baloldali gondolatvilágának tradíciótlansága, az 1956 következményeképp beállott össztársadalmi emlékezetvesztés és a deheroizáló, bálványdöntő szkepszis, melynek számára a hagyomány a heroizálás oldalára sodródott és az irracionális, romantikus jelenségek gyanújába került." 60 Dalos György is inkább a konstruktív hagyományébresztésben, az értelmiség történelmi tudatának felélesztésében látja — Vajda megállapításával vitatkozva - a kötet jelentőségét. 61 Kenedi János egy újabb szempontot vet föl, amikor az Emlékkönyv „páratlan kísérletének" jelentőségét abban látja, hogy általa „megindult az összeszoktatási folyamat a pártállam megosztási taktikája által széttagolt csoportok között. Donath Ferenc politikai tehetségének köszönhető az a felismerés, miszerint egyedül Bibó reálpolitikai érzéke és társadalomfilozófiai gondolatai köré rendezhető el az a demokratikus minimum, amely még összefoghatja a népiesek és urbánusok, antimarxisták és revizionisták, az establishmenthez tartozó tudósok és foglalkoztatási tilalom alatt álló gondolkodók csoportját..." 62 (Ez utóbbi szempontot azért is kell külön is hangsúlyozni, mert például 197761. lásd: Dalos György: A magyar szamizdat kialakulása 1980-ig, kézirat, 62. o. 62. Kenedi János: Bibó kfezenltlenségéről, id. mű 78. o.
