A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)
- Rossz ötletnek tartod, ugye? - Ez egy megváltó ötlet! Táncsics világosságot gyújt, izgatottan kiugrik az ágyból, papírt, írószert vesz elő, és számolni kezd. - Idefogadhatunk négy diákot szállásra és kosztra. Fizetnek fejenként... - 15 váltó forintot havonta - mondja Teréz. - Nem borsos ár ez? - Reggelit kapnak, ebédet, vacsorát, mosok is rájuk. - Akkor az hatvan forint havonta - mondja álmélkodva Táncsics. - Meg vagyunk mentve. Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe. - És mi volna - kérdi Teréz -, ha még négy másik fiút is idefogadnánk ebédre. Csak ebédre, érted... - Azok is fizethetnének... mennyit fizethetnének? - Havonta nyolc váltóforintot. Az nem sok, hidd el, nem sok, ha jó kosztot adok... - Hogyne adnál jó kosztot. Négyszer nyolc az harminckettő. Harminckettő meg hatvan, az kilencvenkettő. - És azt se felejtsd el, hogy ha ennyi készpénzünk van, akkor nagyobb mennyiségben és jutányosán vásárolhatunk be. Havi hatvanból kijövünk. - Marad harminckettő, vagy mondjuk kerek számban harminc. - Nyugodtan számíthatsz harminckettőt. - Az a tíz iskolai hónap alatt háromszázhúsz forint alaptőkét fial nekünk. Háromszázhúsz forintunk lesz, lapjára fektetett bankókban! - És ha csak tíz évig tart ez az állapot - mondja Teréz. - Miért ne tartana? Akkor háromezerkétszáz forint sereglik össze nálunk! - Még kimondani is sok! Hát még valósággal bírni ennyi pénzt! Táncsics felugrik, fel-alá rohangál a szobában. - Csak a policáj ne köpjön bele a levesünkbe - suttogja Teréz. - Ne kárálj, mint egy vészmadár! Mi köze ehhez a policájnak? Ez nem politika! Táncsics abbahagyja sétáját, az asztalnak támaszkodik, lehorgasztja a fejét. - Előbb rajongtál, most meg kétségbeesel. Megpróbáljuk és kész. - Holnap felmegyek Budavárba Haase püspökjelölthöz. Ő az alsóbb iskolák és képezdék felügyelője. Ha ő támogat, akkor a policáj is beletörődik talán... Táncsics lefekszik Teréz mellé. - Haase annyit tesz, mint nyulacska. Nem jó előjel. Teréz elfújja a lámpást. Fekszenek a sötétben.
