A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)
-Ja igaz. Két fiatalember járt itt. - Mit akartak? - Azt üzenik, hogy forrong az egyetem. - És ezt csak most mondod? - Most hát - válaszolja Teréz. - Mert hát hol érünk mi rá beszélgetni? Az ágyban. Csönd. - Még szerencse - mondja Táncsics -, hogy az ágyban naponta találkozunk. Csönd. - De jó, hogy ilyen fiatal maradtál, Mihály. Ebéd Táncsicsoknál. Az asztal két végében Táncsics és Teréz, egyik oldalon a két kislány, a másik oldalon Rákóczy úr és Ferch úr. A levest kanalazzák. - Szedjen még, Rákóczy úr - mondja Teréz. - A magyarokban nincs államszervező erő - mondja Ferch úr. - Jó, ha majd tartományi szinten fenn bírnak maradni. Teréz újabb porciót ad Rákóczy úrnak - Ferch úr? - kérdi. - A magyar - folytatja Ferch úr - mint az egyszeri lány, akarja is, meg nem is. Szabadság is kéne, meg biztonság is, de hát hogy jön ez össze, kérdem szeretettel? Némán esznek. - Rákóczy úr nem ért velem egyet, látom - mondja Ferch úr. - Táncsics úrról nem is beszélek. - Borsófőzelék van feltéttel - mondja Teréz. - Nem kell borsó - mondja a kisebbik lány. - Szívesen megismerkednék a műveivel, Táncsics úr - mondja Ferch. Teréz behozza a második fogást. - Rákóczy úr már ismeri őket? - Micsoda? - kérdi Rákóczy úr. - Ismeri-e Rákóczy úr a Táncsics úr könyveit? - Hát könyveket is ír? - kérdi Rákóczy úr. - De még mennyire ír könyveket, nemde, Táncsics úr? Volna egy javaslatom. A pénzünkért koszton és mosáson kívül könyvvel is kéne szolgálnia. Táplálék a hasba, táplálék a fejbe, nem igaz? Ferch úr nevetésre fakad. - Nem kérek borsót - mondja a kisebbik lány. - Hallgass már - mondja a nagyobbik.
