A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - EÖRSI ISTVÁN Fazekak (filmnovella)

- Nem jön már. Elhűl a sült - mondja Teréz. - Hátha beteghez hívták - feleli Táncsics. - És a templomban miért nem volt? - Éhes vagyok - mondja a nagyobbik lány, a Lajoska. - Ne bosszants már te is - mondja Teréz. Eszter, a kisebbik lány is enni szeretne. A jó sültszag betölti a szobát. Kintről ismét kutyaugatás hallatszik. - Na végre! — mondja Teréz. - Vigyázz! A kutyaugatás elhal. Teréz kisiet az udvarra. Kisvártatva visszajön, a kosárból egy pénztárcát vesz ki. Groszmanné az ajtóban áll. - Üres volt - mondja Teréz és átadja neki a tárcát. - Milyen szép asztal - hüledezik Groszmanné -, és hol a keresztapa? - Késik. Biztos beteghez hívták - mondja Teréz. - Ezek az orvosok olyan elfoglaltak. Régen nem volt ennyi betegség. - Na, ebből elég - mondja Táncsics, és feláll. Groszmanné sértetten kivonul. Táncsics szétosztja a sültet. Legvégül tesz egy szép darabot a díszhelyen lévő tányérra is, és kiszól az ajtón. - Vigyázz! A kutya beront, felugrik az üres székre, nekilát a sültnek. A gyerekek tapsolnak, nevetnek, mindenki eszik. Táncsics kávét tölt, a kutyának is önt egy tányérba. - A mai szép ünnepünkön kávét is igyál, Vigyázz! A kutya a gyerekek örömrivalgása közben szürcsölni kezdi a kávét. Táncsics és Teréz fekszenek egymás mellett éjszaka, a sötétben. Eleinte csak a hangjukat hallani. - Rossz dajkánk az irodalom - mondja Táncsics -, egy csöpp tejet sem ad, még ha véresre szopom is a csecsét. - A szerencsét nem kényszerítheted - majd rádmosolyog, amikor már nem is várod. - Majd, majd - de ennünk most kell. Csönd. - Én kigondoltam valamit, Mihály. Biztos jövedelem volna, de nem tudom, hogy szabad-e a te idődet erre... - Finnyáskodtam én valaha is, Teréz? Ha a családról van szó? - Ide figyelj. Itt a szomszédban az árvaház, az Üllői úton. - Mit csináljak vele? Nevelősködni úgyse engednének. Álljak be pedellusnak? Azt se engednék. - Fogadjuk ide szállásra és élelemre az intézet néhány diákját. Csönd.