A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

volt az egyedüli szakember, aki több évtizedes erdélyi ásatásai folytán gyakorlati tapasztalattal is rendelkezett, másrészt képviselőként az igazgatási ügyekben is járatos volt. A feltárás eredményei igazolták a várakozásokat, sőt szenzációnak számítottak! A következő évben Hampe/ József professzor, majd Kuzsinszky Bálint, a múzeum későbbi alapítója is bekapcsolódottá munkákba. Az ásatások ettől kezdve (máig is!) évenként egyidőben több helyszínen is folytak, többségükben sürgős leletmentésként valamilyen földmunka során, s csak egészen kis százalékban előre tervezhető kutatásként. Az alábbiakban az elmúlt száz év ásatási eredményeiből két témát érintünk nagy vonásokban. Egyrészt Aquincum településrészeit ismertetjük, mert az a tapasztalatunk, hogy erről a közvélemény nagyon keveset tud. Talán az sem tudatosult mindenkiben, hogy a római város Budapest történelmi városmagját jelenti; a település töretlen folyamatosságát a legújabb ásatások eredményei bizonyították. Másrészt arra hívjuk fel a figyelmet néhány példával, hogy a számunkra fontos, de mégis lokálisnak mondható felismerésen messze túlnyúlnak az aquincumi ásatások eredményei. A felszínre hozott emlékek újabb adatokkal gyarapítják a római császárkor fél évezrednyi történetét. Hitelesíthetnek korábbi teóriákat, vagy új irányba terelik a kutatásokat. Aquincum településrészei Az említett római-kori műalkotások, emlékek, kincsek részben a pesti oldalon az Erzsébet-híd környékén kerültek elő (Curia utca, Petőfi Sándor utca, Eskü tér, Március 15. tér, Galamb utca), továbbá a Vigadó helyén, a Roosevelt téren a mai Belügyminisztérium alapozásakor, a Parlament építésekor, a Margit-szigeten, a Dagályfürdő körzetében stb. A budai oldalon a Gellért tér, Budafoki út, Lágymányos, Mészáros utca, Krisztina tér, Farkasrét, Pasaréten a mai Vasas Sportpálya helye, továbbá a Fő utca, a Király, a Lukács és Rudas fürdők, a Kolozsi tér, Flórián tér, a Lőpormalom (vagyis a mai Római fürdői Erdei strand) számítanak a fontos „lelőhelyek" közé. A felsorolás mutatja, hogy Aquincum nem csupán a mai Aquincumi Múzeum körüli területet jelentette - a köztudattól eltérően -, a római város lényegesen nagyobbszabású volt. Hasonlíthatnék Pest, Buda, Óbuda 1873. évi egyesítése előtti állapothoz, ugyanakkor lazább is, szorosabb is volt a három lényeges ókori településrész kapcsolata. Mindegyiknek a neve Aquincum, jelezve, hogy egyetlen településről van szó, még ha különböző jogállású településrészek kapcsolatáról is. A katonai táborokat és a castrumokat katonai területen létesült lakó és iparnegyedek övezték, amelyek katonai közigazgatás alá tartoztak. A helyi kelta lakosság falvait kezdetben katonai ellenőrzés alatt tartották, lakosságuk csupán peregrinus joggal rendelkezett, később e falvakat és községeket elővárosokként attribuálták, hozzácsatolták a polgárvároshoz. (Kettőnek a neve is fennmaradt, vicus Vindonianus-é a mai Békásmegyer helyén és vicus Basoretensis-é a Kiscelli magaslaton.)