A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

A polgárváros szabad születésű lakossága a polgári közigazgatás körébe tartozott, a bíráskodás, a különféle kiváltságok élvezete, az adózás, a tulajdonszerzés stb. tekintetében a hatalmas Római Birodalom városi polgárságával azonos helyzetbe került. A merev jogi elhatároltság Aquincumban a polgárváros és a katonaváros jogállása között az évszázadok folyamán állandóan enyhült, s már a III. század közepére el is tűnt. Addig az időpontig is egységet biztosított a helytartó személye, aki az uralkodó császár nevében irányította a provincia hadseregét és polgári közigazgatását. A mai múzeum körüli polgárvárosban, a municipiumban kb. 380 x 460 méteres, fallal kerített alapterületen a becslések szerint 10.000-12.000 lakos élt. A polgárvárostól másfél kilométerre délre a Flórián tér közelében emelkedett a légió tábora; 480 x 520 méteres négyszögét ugyancsak védőfalak övezték. E Castrum helyőrsége 6000 főnyi volt, a létszámot segédcsapatokkal bővítették. A castrum körül katonaváros terebélyesedett, s az ásatások arról tanúskodnak, hogy ez a canabae a polgárvárosnál lényegesen jelentősebb településsé nőtte ki magát; lakosságát 20.000-30.000 főre becsülik. Pannónia Inferior provincia székhelyeként az óbudai katonaváros külső képe monumentális összhatást keltett. A helytartók palotája, a helytartói iroda, a magasrangú tisztviselők lakóházai, a közigazgatási intézmények irodái, templomok, amfiteátrum, fürdők és a kikötő raktárai formálták városképét az I-IV. századok folyamán. A szabályos utcahálózatra fűződő lakónegyedekhez sűrűn beépített elővárosok tartoztak (a mai Kolosy tér és a Bécsi út között, illetve északon Római-fürdőig), és még ide sorolhatók a villanegyedek is a budai hegyvidéken (Csúcs-hegy, Szemlő-hegy, Tábor-hegy), valamint a majorságok a távolsági utak mentén (a Vízivárosban, a Tabánban és a Lágymányoson). A Duna-parton kisebb-nagyobb őrtornyok sorakoztak, közülük két erősség emelkedett ki a folyó bal partján: Transaquincum a mai Dagály utca helyén a Rákos patak torkolatánál és Contra-Aquincum a mai Március 15. téren. Ezek egy-egy római híd biztonságát vigyázták: a mai Árpád-híd melletti állandó cölöphídét és a mai Erzsébet-híd helyén feltételezett hajóhídét. Aquincum a fénykorának számító III. században mintegy 50.000 főnek adott otthont, s ezzel a lélekszámmal, valamint beépített területének sűrűségével - az egykorú adatok szerint - a nagyobb provinciális városok sorába tartozott. Lakossága különböző jogállású településrészeken, polgárvárosban, katonai táborokban, katonavárosban, villanegyedekben és városfalon kívüli iparnegyedekben élt, ezek együttesen jelentették Aquincumot. Történelmi háttér A római kori település élete négy és fél évszázadot ölelt fel (időszámításunk kezdetétől a hun hatalomátvételig, kb. az V. század közepe), mely időszak a folytonos változások korának számít. Ezekben az évszázadokban kristályosodtak ki azok a politikai nézetek, jogi intézmények, gazdasági normák, társadalmi felfogások és vallási hiedelmek, amelyek az európai kultúrát megalapozták; többségük máig érvényben van. E szellemi áramlatok hátterében