Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

zár alá helyezik „e város kebelében találtató ingó és ingatlan" vagyonát. Vannak viszont, akiket egyáltalán nem vonz a városvezetői szerep; s erre legjobb példa az óbudai bírói székből 1848 nyarán kibukott, 1849 januárjában azonban Havas által ismét beleültetett Krövick Antal: ő, mikor megtudja, hogy Szent-Ivány az óbudai tanácsházára is Havas kegyeltjeit kívánja visszahozni, de az itteni tanácstagok helyzete egyáltalán nem ígérkezik rózsásnak, hiszen a megszálló csapatok tisztjeinek egyike, Georg Kriegsau lovag, az 51. (Károly Ferdinánd) sorgyalogezred századosa máris egész „vádlevél"-ben sorakoztatta fel a császáriak részéről „az óbudai közönség ellen" emelhető panaszokat, a tanács pedig egyelőre azzal kénytelen foglalatoskodni, hogy terjedelmes védiratban cáfolja a vádakat, arra a meggyőződésre jut, hogy legokosabb lesz, ha valami nyugodalmasabb elfoglaltságot keres magának, s ezért már 25-én búcsút mond Óbudának egyrészt arra hivatkozva, hogy „a tisztelt város szolgálatában külömbféle minőségekben tellyes 24 évet" fáradt eddig, s ennél többet senki sem kívánhat tőle, másrészt meg azzal okolva meg leköszönését, hogy a közelmúltban Budára költözött, s onnan bajosan tudna kijárni Óbudára. Krövick visszalépése azonban a jelek szerint egyáltalán nem kavarja fel a császáriakat, hiszen ők ekkor már szükségtelennek vélhetik, hogy Óbuda kormányrúdját külön bíró tartsa a kezében. Mert a Kossuthtal együtt Szegedre menekült magyar kormányfő, Szemere Bertalan Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről intézkedő, június 24-i rendeletét semmisnek tekintik ugyan (s nem pusztán azért, mivel az ő szemükben eleve érvénytelennek minősül minden olyan rendelkezés, amelyet a forradalmi hatóságok az első magyar népképviseleti országgyűlés feloszlását előíró - 1848. október 3-ról keltezett - királyi kézirat megszületése óta hoztak világra, hanem nyilván azért is - és főleg azért -, mivel szerintük is várható, amit Szemere rendeletének nyilvánosságra kerülése után a Pesti Hírlap jósolt, hogy tudniillik a városegyesítés megvalósulása esetén „a... vén Buda ereibe a fiatal Pest új életet öntend", azaz a Pesten jóval erősebb forradalmi szellem Budát is gyorsan átitatná, ennek pedig útját akarják állni), ekkor már erősen fontolgatják viszont, hogy legalább Óbudát mégis Budához csatolják (s megint nem pusztán azért, mivel maguk is tudják, hogy ez a két település mostanra teljesen egybeépült, hanem gyaníthatóan azért is - és főleg azért -, hogy ezáltal jobban rátenyerelhessenek a forradalom ügyéhez húzó nagyszámú - az összlakosság 26,5%-át kitevő óbudai zsidóra). De nem ez az egyetlen jel, amely arról árulkodik, mennyire tartanak a megszállók a forradalmi szellem továbbélésétől: sokatmondóan tanúskodik erről az a rendelet is, amelyet Szent-Ivány július 24-én intéz a pesti polgármesteri székbe általa még csak az előző napon beleültetett Kollerhez, s amelyben arra szólítja fel a címzettet, hogy „a város minden résziben és kerületeiben olly polgári egyéneket, kiket mind jó szellemük, mind pedig vagyonbeli állapotuk a jó rend fentartásában való részesülésre és felügyelésre... ösztönszerűleg is kötelez s kik e szent és üdvös cél elérésében részükről is közremunkálni magukat szívesen felajánlani hajlandók, mint bizalmi férfiakat