Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása
minél nagyobb számban kijelelni" szíveskedjék. S a főbiztos úr csupán akkor nyugszik meg némileg, amikor két hónap múlva megkapja a Koller összeállította névjegyzéket, s legnagyobb örömére azt olvashatja ki belőle, hogy „ezen kötelesség teljesítésére több békeszerető s a fenséges uralkodó házhoz őszintén ragaszkodó polgárok magokat önként ajánlák". Legott ki is nevezi hát császári és királyi konfidensekké a jegyzékbe felvett összes kitűnőséget, s kieszközli, hogy a városparancsnokságtól mindnyájan kapjanak olyan felhatalmazó iratot, amelynek a felmutatásával „szükség esetén... bármely őrhelyen katonai segedelmet" vehessenek igénybe. Igaz, arra már nem gondol őexcellenciája, hogy ha ezek a derék férfiak elő is húzzák majd a városparancsnokság pecsétes írását, azonnal le fognak lepleződni polgártársaik előtt, s emiatt többé nem lesznek használhatóak a „szent és üdvös" besúgói szolgálatra. Koller viszont okosabb (vagy óvatosabb), s ezért legalább arról gondoskodik, hogy a Szent-Ivány által hozzá viszszaküldött névjegyzék ne kerüljön be a városi levéltárba. így hát az érdekeltek csak találgathatják, hányan és személy szerint kik fürkészik az ő lépteiket és elejtett szavaikat, s a kései utódok sem tisztázhatják, hogy pontosan kiken múlotteleik meghurcolása. Annyi azonban bizonyos, hogy ha az egyik oldalon a gyanakvó kortársak még jómódú kereskedők és céhbeli mesterek meg tekintélyes tanítók, ügyvédek és orvosok sokaságáról is feltételezik, hogy besúgóvá aljasultak, s számos olyan személyt sem haboznak ezzel a váddal illetni, akit 1848-ban városi képviselővé választottak, a másik oldalon pedig Szent-Ivány elégedetten jártatja szemét a titkosügynöki szolgálatra önként vállalkozók névsorán, akkor mindenesetre jogosnak kell elkönyvelnünk Petőfinek azt a még a márciusi napokban papírra vetett keserű megállapítását, hogy „nincs ollyan gyalázatos ügy, mellynek pártfogói, apostolai ne támadnának" Pesten. Méghozzá igen buzgó apostolai. Hiszen Szent-Ivány még csak úton van a főváros felé, s itt „az árulgatások - mint mondják erősen történnek" máris, mivel „a leskelődök és hallgatódzók száma töméntelen". S ennek a súlyán mit sem változtat, hogy bár a főbiztos úr megérkezése után igen sok jeles polgár akad Pesten, aki az első szóra kész lesz önként csatlakozni a hivatalos „leskelődök és hallgatódzók" hadához is, Szent-Ivány ennyivel mégsem éri be, hanem e mellékfoglalkozásban ügynökösködő hazafiak kinevezése után - követve az osztrák örökös tartományokban bevett gyakorlatot-Pest-Budán is megszervezi az államrendőrség helyi igazgatóságát, és keresztülviszi, hogy ennek az igazgatóságnak az irányítását egy kipróbált és tapasztalt, az osztrák rendőrség kötelékében már két évtizede szolgáló férfiú, Joseph Protmann lovag vegye át. A fosztogatások Kétségtelen azonban, hogy Szent-Ivány nem ok nélkül próbálja megtenni a tőle telhető óvintézkedéseket. Hiszen a pesti közhangulatot már az is gyorsan elmérgesíti - s távolról sem csupán a forradalom ügyéhez szító emberek körében -, hogy a császáriak a főváros megszállása után itt is azonnal közhírré teszik a Haynau által még