Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

személyi összetételét a maga részéről is megerősíti. S nem kisebb megkönnyebbüléssel értesülnek a budai városházán végbemenő fejleményekről Ságodyék sem, akik persze már Szent-Ivány megérkezte előtt is igyekeznek minden alkalmat megragadni a császáriak iránti hűségük bizonyítására. Amikor például a Haynau által budai városparancsnokká megtett Giuseppe Sardagna báró-tábornok felszólítja őket, hogy bocsássanak rendelkezésére „párszáz kitöltetlen útlevelet", habozás nélkül ki is szolgáltatnak neki ilyen Ságody aláírásával előre ellátott, de tulajdonosuk nevét egyelőre fel nem tüntető okmányokat, s ráadásul mindegyikre rávezetik, hogy „díjmentesen adatott ki", jóllehet a belföldi utazásra jogosító útlevelek kiállítása a városi hatóságok felelősségére van bízva (és a városok jövedelemforrásai közé tartozik), s jóllehet nyilvánvaló, hogy a császári hadvezetés azért tart igényt rájuk, mert - mint a dologról tudomást szerző Kossuth figyelmeztet rá - a honvédsereg kezén maradt területekre „kiküldendő kémeit illy útlevelekkel szándékozik ellátni". Ságodyék tehát, ha nem is aggodalmak nélkül, mindenesetre bizakodva várják, hogyan fog dönteni sorsukról Szent-Ivány. És várakozásukban nem is kell csalatkozniuk: Szent-Ivány 23-án - mint öt napja Zichy tudatta budai társaikkal - azt közli velük, hogy Pesten is helyreállítja a „város tanácsát azon alakjában, mint az Havas Jósef k[irályi] biztos úr által törvényes hatóságába léptetett", - annyi eltéréssel, hogy „a tanács elnökségét Lechner Károly polgármester úrnak... gyöngélkedő egészsége miatt főbíró Koller Ferenc úrra ruházta... által". Kollernek pedig (aki már az utolsó rendi országgyűlésen kitüntette magát mint a liberális követek megfigyelésére Bécsből kiküldött titkosügynökök seregének amolyan vezérkari főnöke) siet tudomására hozni, hogy a polgármesteri tisztet nem pusztán azért testálta rá, mert - némely katonai parancsnokokkal egyetértésben - „rátermett embert" ismert meg benne, hanem mert ő, „Urunk Királyunk s szegény Hazánk eránti hűségében soha sem ingadozván, a jó ügy barátinak méltó elismerését teljesen ki érdemiette". így azután a pesti városházára most már akadálytalanul visszatérhetnek azok a tanácsurak, akik áprilisban - mint maga Koller is - a közelgő honvédcsapatok elől nyugatra menekültek vagy - mint példának okáért a Havas által városkapitánnyá előléptetett Terczy Szilárd - itthon maradtak ugyan, hivatalukból azonban a város felszabadulása után az ellenségnek tett szolgálataik miatt kicsöppentek. Azok pedig, akik-mint Ságody is-sem januárban, sem áprilisban nem kényszerültek távozni a városházáról, s most sem tartottak a Szegedre menekülő Kossuthékkal, végre teljességgel megnyugodhatnak afelől, hogy hivatali állásukat, ha ezután is jól viselik magukat, nem fenyegeti veszély. Csalódottságot legfeljebb Rottenbiller érezhet (ha ugyan ő 19-én azért kelt ki betegágyából, s azért csatlakozott a város Haynaunál tisztelkedő küldöttségéhez, hogy ezzel egyengesse a városházára való visszatérésének a lehetőségét), mert őt a császáriak bizony most sem hívják vissza, hanem azzal jutalmazzák, hogy Gaál Eduárd kezdeményezésére még 21-én őrizetbe veszik, s egyidejűleg