Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

felsége leghívebb helybeli jobbágyaival akart közölni valamit, többnyire csak így szólította meg őket: „Ti, rebellisek!" De kérdés: kedvezőbb bánásmódot várhatnak-e Szent-Iványtól, akit ismerői „a legmerevebb testalkatú magyar államférfiú"-ként tartanak számon, s aki arról nevezetes, hogy „oly úri fönsőséggel senki sem tud fejével biccenteni, mint ő", meg hogy „derekát nem bírja meghajtani, legalább nálánál lejebb állók előtt?". És kérdés: várhatnak-e valami könnyebbséget SzentIvány Budára 29-én nemkülönben betoppanó főnökétől, az erdélyi szász előkelőségek soraiból június elején Magyarország egészének teljhatalmú polgári biztosává kinevezett Karl Geringer bárótól, akit az idegen nevekből a maga és barátai szórakoztatására gyakorta tükörfordításokat gyártani szerető Széchenyi nemsokára némi - alaptalannak egyáltalán nem minősíthető - malíciával Silányinak fog elkeresztelni? Ezekre a kérdésekre azonban csak a jövő adhat majd választ. A városházák megszállása Ámbár Szent-Ivány megérkeztekor Ságody és társai az előző napokban Budán történtek ismeretében már sejthetik, hogy különösebb aggodalomra nincs okuk. Történik ugyanis, hogy Szent-Iványt, sőt Haynaut is megelőzve, már 18-án feltűnik a színen egy másik nagyhatalmú férfiú, zichi és vásonkői Zichy Ferenc gróf úr, aki 1848 tavaszán még a végnapjait élő helytartótanács munkáját irányította, majd egy darabig Széchenyi közmunka- és közlekedésügyi minisztériumában szolgált álladalmi altitkárként, de 1848 decemberében már Pozsony megye császári biztosa lett, legújabban pedig, június elején arra kapott megbízást Bécsben, hogy az orosz intervenciós sereg főhadiszállásán tevékenykedjék a császáriak összekötőjeként, most azonban, 18-tól kezdve, némi időt tölt a magyar fővárosban s - nem tudni, miért feljogosítva érzi magát a budai tanács átszervezésére. Ennek megfelelően már 18-án leiratot küld a budai városházára, s ebben elrendeli, hogy Johann Walheim polgármesterrel az élükön tüstént álljanak ismét szolgálatba azok a városi tisztviselők, akiket az év elején ide küldött Havas József császári biztos úr januárban erre méltóaknak ítélt, a rebellisek viszont májusban, a főváros visszafoglalása után elkergettek, s egyiküket, Türnbök Jánost mindjárt fel is ruházza egy Budán eddig sosem volt tisztséggel: alpolgármesterré nevezi ki, a városkapitányi tisztet pedig Franz Schmidt személyében egy olyan férfiúra osztja ki, aki 1848 előtt már betöltötte ezt a posztot, az 1848-i tisztújítás alkalmával azonban még a kapitányságra jelöltek közé sem jutott be. Szent-Ivány tehát, mikor 23-án megkezdi itteni működését, elégedetten veheti tudomásul, hogy a budai városházán már üdvös átalakulás ment végbe. Elegendőnek ítéli ezért, ha most levélben tudatja a magyar hatóságok által hosszas bírósági vizsgálatnak alávetett Walheimmel, mennyire örül annak, hogy a továbbiakban együtt dolgozhatik vele, „ki - mint fájdalmas részvéttel értesült... - ő cs. k. felsége s így hónához kitűntetett hűségért... a közelebbi napokban el anyira üldöztetett", a tanáccsal pedig mindössze annyit közöl, hogy Havas, illetve Zichy által kialakított