Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

lása után „mind a személy, mind a vagyon bátorságról kegyesen gondoskodjék". Ez azonban fikarcnyit sem csorbítja azt a diadalérzetet, amellyel az altábornagy úr végigtekint az előtte reszketve felsorakozó városi vezetőkön. Hirtelen támadt széles jókedvében megígéri tehát, hogy teljesíteni fogja a kérést, de egy füst alatt persze azt is közli az urakkal, hogy mindkét várost ostromállapotba helyezi, s egyszersmind azt is szigorúan meghagyja, hogy mindkét városi hatóság „rögtön írásbeli nyilatkozatot adjon, melyben magát ő... felségének feltétlenül alá veti". Majd, elbocsátván látogatóit, végre valóban bevonul a várba, s útközben elégedetten könyveli el, hogy a budai városháza tornyán immár fekete-sárga zászlót lenget a szél, a helybeli delnők pedig virágkoszorúkkal és bokrétákkal köszöntik csapatait. Ám az elégedettség egy pillanatig sem feledteti vele, mennyi bokros teendő elvégzését várja tőle a felsőbbség. Szálláshelyére érkezte után tehát - segítőtársaival, Wussin őrnaggyal meg a pesti katonai kerület vele együtt Budára érkezett ideiglenes császári biztosával, az ellenséget korábban Tolnában szolgáló s ezért Kossuth által még áprilisban „honárulónak s törvényen kívül állónak" nyilvánított gyulai Gaál Eduárd tekintetes úrral vetekedve - mindjárt munkához lát, hogy a városi vezetők után mielőbb megértesse mindenki mással is, ki most már az úr Budapesten. Közben pedig munkához látnak Paulovitsék és Ságodyék is, hogy sürgősen elkészüljön a tőlük várt két „alávetési okmány". Sok időt azonban nem fordíthatnak a fogalmazásra, mert Budaörsről visszatértük óta elárasztják őket a megszállók ellentmondást nem tűrő parancsai meg a városlakók panaszos bejelentései, s ezek mind újabb meg újabb tennivalókat rónak rájuk. A pesti városházára például már ezen a napon befut Wussin őrnagy parancsa, amely előírja, hogy „a városban levő vörös, fejér és zöld színű lobogók azonnal vétessenek le" itt is, s közli, hogy ő „ellenkező esetben e várost lövöldöztetni fogja". (Amivel egyébként szükségtelenül fenyegetőzik, mert mire az utóbbi időkben jócskán megfogyatkozott tanács elé kerül ez a dörgedelmes leirat, addigra az alpolgármester úr azt közölheti társaival, hogy ő már intézkedett is a zászlók kicserélése ügyében. Igaz, Ságody némileg túloz: a magyar zászló 12-én még csak a városháza tornyáról tűnik el, hogy azután másnap reggel fekete-sárga lobogó kerüljön a helyére; s emiatt a megszállók 15-én kénytelenek megismételni a zászlócserére vonatkozó utasítást, a második parancsnak azonban már lesz foganatja, úgyhogy aki a következő napokban bebarangolja a várost, tapasztalhatja, hogy immár nemcsak a középületeken, hanem a magánházakon is mindenütt, „ahol ezelőtt nemzeti zászló lengett,... a császári zászlót látni kitűzve".) Úgyszintén még 12-én megkapja a pesti tanács Wussin őrnagytól azt az utasítást is, hogy három napon belül tegye járhatóvá a (teljes felépüléséhez közeledő) Lánchidat (amelyről a honvédcsapatok elvonulása előtt eltávolították a gyalogosforgalom biztosítására szolgáló pallók egy részét), s ennek a parancsnak a tanács valóban késedelem nélkül eleget tesz, minek folytán Rambcrg 15-én - a budai vár őrizetére egy gyalogoszászlóaljat és két lovasszázadot