Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

A Duna-parti korzón 1900-as évek Legújabbkori Történeti Múzeum „Estefelé... olyan nyüzsgővé válik, akár egy színház előtere két felvonás között. " sen hiszik népe barnabőrű utódai, hogy Istvánjuk nem afféle szalondandy volt, hanem szenvedéllyel és őserővel teli férfi. Öröksége iránt érzett minden odaadása és volt királyai iránt viselt, féltve őrzött büszkesége ellenére ez a nép, a legifjabb Európa népei között, fényes jövőben bizakodhat. Legelőször Budáról beszéltem, mert ahhoz, hogy megértsük a városi, csakúgy, mint a vidéki Magyarországot, állandóan szemünk előtt kell hogy lebegjen ez a korona, amely ferde keresztjével néz le Pestre, a St. Louisnál kissé nagyobb és Chicagónál kicsit idősebb városra. Ha látszólag kényelmes is az élet, és a befejezetlenség jelei - feltúrt utcák, építőanyaggal eltorlaszolt járdák -, amelyek feltehetően minden fejlődő hely esetében közösek, nem is szembeötlőek, az embernek mindig emlékeznie kell a koronára, és annál szembeötlőbb lesz, ami új. A modern városok növekedésének gyorsaságát, s a világ gabonakereskedelmében játszott központi szerepét figyelembe véve Chicago emlékeztet leginkább Pestre. De az összehasonlítás különösen előnytelen lehet, nem