Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST
Chicago hátrányára, ha amerikai mértékkel mérjük, és nem is Pestére, ha azt a magyar elvárásokkal vetjük össze. Két olyan ellentétes életfelfogást képvisel a két város, amennyire csak elképzelhető a kereszténység keretein belül. Az egyikben a közkényelem szolgálja az egyén igyekezetét, a másikban ez utóbbi szolgálja a köz kényelmét. A magyaroknak meg kellett tenniök azt az egyszerű felfedezést, s ennek hatása rájuk sokkal nagyobb volt, mint bármelyik más nemzetre, hogy a szabad földek nagysága a földfelszínhez képest sokkal hatalmasabb, mint a városok területe. „Amerikaias gyakorlatiassággal nézve a dolgot, és Önökhöz hasonlóan parabolában beszélve - mondta egy pesti polgár-, Manhattan félszigetén igen kevés búza teremne. Összezsúfolódnak hát rajta, kicsi, alacsony mennyezetű szobákat építenek az ég felé, mintha a folyó másik partján tilos lenne élni. De nem erről van szó. Egészen közel rengeteg megműveletlen, szabad föld van. A városban végzett kemény munka után nyaktörő sebességgel rohannak el vonaton, ahelyett, hogy mindig maguk körül tartanának egy kis vidéket." Ez a felfogás sok mindent elárul Budapestről. Nincs különösebb értéke annak, hogy közel legyünk az üzleti élet lüktető központjához. A pesti ember azt tartja szem előtt, hogy irodája egyaránt közel legyen az Operaházhoz és a lakásához. Mikor megkérdeztem, hol van a Wall Street, azt a választ kaptam, hogy ott lakom. A tőzsde a szállodámmal szemben lévő utcában volt. Mindenütt folyik az üzleti élet - nem kis része a kávéházakban, szabadságos stílusban, ami annál vonzóbb, ha figyelembe vesszük a sikeresen lebonyolított üzletek számát. A Tőzsdétől egy lépésnyire van a korzó. Máshol ezt a mérföldnyi folyópartot a város szívében a kereskedelem tudhatá magáénak, s kijjebb szorította volna a parkokat és játszótereket. A pesti természetesen fordítva csinálta. A Duna partját, amely a legszebb kilátást nyújtja imádott Budájára, sétánynak őrizte meg. Egész nap olyan csendes az, mint valamelyik nagyvárosunk lakónegyede. Estefelé azonban olyan nyüzsgővé válik, akár egy színház előtere két felvonás között. Munka után a pesti ember ahelyett, hogy rohanna a vonat vagy a villamos után, átmegy a szemben lévő kávéházba vagy vendéglőbe, ahol valószínűleg a felesége várja. Ha a Broadwayt fák és asztalok szegélyeznék, és a zsúfolt központból kiáramló ezrek hazafelé vezető útjukon megállnának egy kis csevegésre, egy italra, nagy lépést jelentene az a közlekedés gondjainak enyhítésében. így a tömeg fokozatosan távozna este hat és tizenegy öra között. Ön, kedves olvasó talán máris egy másik városra gondol és azt mondja, Budapest a magyar Párizs vagy Bécs. A fák és a kávéházak párizsiasak, csak több a fa, több a kávéház és Pesten a kávéházakban nem olyan nagy a