Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

LÁTOGATÓK - FREDERICK PALMER BUDA ÉS PEST

zatot történelmi emlékeknek, mégis oly kevés maradhatott belőlük. így aztán a látogató csalódik Budában, Budáról nézve, nem úgy, mint ha Pestről nézi azt. A nemzet szent helyei iránti szenvedély, az a fajta honfiúi képzelőerő, mely valamit lenyűgözőnek talál amiatt, ami valaha a helyén állt, csak azokban az országokban ragadja el az embert, melyek történelmét egy életen át szívta magába. Az utazó egyre inkább a festőit, a művészit vagy pusztán a régit kutatja, különösen, ha már más középkori városokat is maga mögött hagyott. A régimódi, aránytalan, ágyútűz okozta romjaiból restaurált Mátyás-templom éppoly kevéssé bűvöli el, mint a Faneuil Hall olyasvalakit, akinek a mindennapjaitól a mi történelmünk éppoly távol áll, mint az osztrák-magyar kiegyezés az átlag amerikai életétől. De ha valaki egyszer közelébe került a magyar szellemnek, teljesen meg fogja érteni, miért van az, hogy bármily sokat utazik is a magyar, semmit sem talál, a Nápolyi-öböltől a hongkongiig, ahhoz a képhez foghatónak, ami Buda látványa a Parlament teraszáról; és még ha nem is osztja teljesen a lelkesedését, egyetért abban, hogy gyönyörű és egyedülálló kép, ami megéri a hosszú utat. A Palota uralkodik Budapesten, akár a Capitolium Washingtonon, bár az egyik szárnya körül az állványzat legalább annyit mond el a történetéről, mint a főkupolán emelkedő aranykorona. Magyarország nemzeti büszkeségből egyfolytában bővíti a hatalmas kőépítményt. A nemzet szemében minden egyes terem újabb ok, amiért Ferenc Józsefnek több időt kellene Budán töltenie. Nem mintha Pest túlságosan kedvelné az uralkodót, de ha már van király, legalább annyit akar belőle, mint amennyi Bécsnek jut. Semmi nem olyan kedves a magyar szemnek, mint mikor a koronán ragyog a nap - a felkelő nap - fénye, míg a palota többi része árnyékban van. A kávéházi debatterek és megrögzött politikusok városában ez a legnagyobb hatalom. Nem egyszerűen a szuverenitás szimbóluma: az elveszett szuverenitásé és nemzeti függetlenségé, melyet az érzelem mindig visszaszerezni kíván, bármennyire is fitymálhatja a bölcsesség - ahogyan teszi is - a hatalmas szomszédokkal bíró független állam gondolatát. Valami hasonlót jelent az írnek a hárfa és a lóhere. Míg más országokban a nemzet címerét vagy az uralkodó képét láthatni, itt a koronát - a koronát, melyet egy Habsburg fejére helyeztek, ám nem Habsburg-korona. És mindenhol, lehet az kirakatüvegen vagy postaládán, a kereszt ugyanúgy félredől, mint az eredeti koronán, Budán. Azt mondják, Szent István, aki vasmarokkal vezette népét a kereszténység útjára, egyszer dühében földhözvágta a szuverenitás e szent, a pápa által ajándékozott jelvényét - ennek eredményét láthatjuk a mai napig. A magyarok nagyon kedvelik ezt a történetet. Szíve-