Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető
Templom előtt állt. Ezek Bécsben sokszög-keresztmetszetű romantikus sarokpillérekké fokozódtak le, olyanokká, amilyenekkel vidéki kastélyokon is találkozhatunk, azaz a két említett oszlop elvesztette minden korábbi formai autonómiáját és szimbolikus jelentését. De ha figyelmen kívül hagyjuk Förster érvelését, hamarosan rá kell jönnünk arra, hogy valójában itt éppen a fordított dologról van szó: a romantikában ismét szokásossá vált poligonális sarokpillért Förster „megideologizálta" . De ez csak az első lépés. Pesten azután tovább ment, és a két ősi tartalommal bíró oszlopból katolikus templomtornyot faragott, órával, hagymakupolával! A templomszerűséget fokozta a két torony közül előbukkanó, a homlokzat síkja mögötti oromzat, melyre Szűz Mária helyett, természetesen, a kőtáblák kerültek. E hatást ugyan enyhítette a zsinagóga-építészetben szokásos előudvar, mely korábban előírás volt a Monarchiában. A nem katolikus egyházak ugyanis nem építhettek templomot az utcavonalban. Az előudvar beiktatásával Förster ügyesen kompenzálta a telek szabálytalanságát és fokozta a monumentalitást. A két majdnem egyi dőben épült zsinagóga azonban az építészeti nyelv tekintetében sem teljesen hasonló. Sok elem megegyező - a vörös és fehér nyerstéglacsíkozás, a terakotta, a háromosztású félköríves ablakok, a főpárkányok és a nyolcszögletű sarokpillérek -, de általában formai szempontból a pesti templomnál, más bécsi építészekhez hasonlóan (Otto 15. Az az eltérés azért zavaró a két kortárs épület között, mert Wagner, Jakob Gartner), nagyobb szabadságot engedett meg magának Förster a „magyar provinciában", mint a császárvárosban, va-lahogy úgy, mint ahogy a fővárosi színé-szek is szabadabban viselkedtek vidéki „haknizásaik" során. A leggyökeresebb eltérés a legfontosabb dologban, a térkoncepcióban nyilvánul meg. Bécsben a templom alaprajza centrális - sőt valójában kereszttemplomról van szó, mivel az oldalak aránya 1 : 1,16, azaz 6 : 7 (hosszúság/szélesség), a fő- és mellékhajók szélességének aránya 9:5a főhajó javára -, Pesten viszont kifejezetten hoszszanti 15 1,56: 1 (hosszúság/szélesség), mely hatást a keskenyebb mellékhajók is fokozzák (a mellékhajó és főhajó szélességének aránya 1:2a főhajó javára) A hosszanti hatás Pesten különösen a mellék-, illetve főhajó oldalarányaiból adódik, ahol is a főhajó hossz/szélesség aránya 1 : 4, a mellékhajóé 1: 7. A szemlélő ugyanis nem az egész alaprajz, illetve enteriőr oldalarányait érzékeli, hanem a fő-, illetve mellékhajóét, amelyben éppen tartózkodik. A térarány nem lehet az építész privát ügye, hiszen az építészeti tér mindig világképi elemeket is közvetít. Valójában az elmúlt ötezer év építészetének tértörténete nem más, mint a világnézet és a világról alkotott kép kivetítése a közvetlen emberi környezetre. Az épített tér mindig egyfajta mikrokozmosz, mely az elképzelt, felfogott makrokozmosz kicsinyített és humanizált mása. így van ez a zsinagógák esetében is, még akkor is, ha a zsidóság nem törekedett kodifikált kozmológia kiépítékövetkezetlenségröl, sőt, a térmetafizikai elvek semmibevételéről árulkodik.
