Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

te, hogy területén nem lakik zsidó. Ez persze nem teljesen felelt meg a valóságnak. Akkortájt ugyanis a városatyák hajlamosak voltak arra, hogy egy kis nem hivatalos „kárpótlás" fejében szemet hunyjanak, és így már a XVIII. század hetvenes éveiben is élt vagy 14 család, akik Sachsel Márkusnak a lakásán gyűltek össze istentiszteletre. Ez utóbbi tény viszont már sok volt a szigorú hatóságok számára és az engedélylyel nem rendelkező zsinagógát bezáratták. Végül II. József 1783-ban kiadott rendelete enyhített a pesti városatyák lelkiismeretén - valószínű szürke jövedelemforrásán is -, mivel megnyitotta a zsidók előtt a szabad királyi városokat. Ez véget vetett a pesti polgárok fentebb említett büszkeségének, és cserébe a kis város kereskedelme is lassan fellendülésnek indult. Csak egy évvel a letelepedési engedélyt követően, 1784-ben a Király utcai Hauszlir-féle ház egyik szerény szobájában gyűltek imádságra egybe, de ezt már ismét engedély nélkül, egészen 1796-ig. Tizenkét éven át élvezték a városatyák jóindulatát. A közben megnövekedett, de hatósági engedély híján hitközséggé még nem alakult pesti zsidóság 1796 tavaszán újabb, az eddiginél valamivel tágasabb imatermet rendezett be. Ez megnyitotta a pesti zsinagógák történetének egy további szakaszát. Ez az istentiszteleti hely volt az első azok sorában, melyek a mostani Károly 1. Idézi: Zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század körkérdése. Beregi Ármin válaszirata. Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat, Bp. 1984,49. 2. Az óbudai zsidóság és zsinagógája nagyjából megegyezett a vidéki városokéival. körút és Király utca sarkán elhelyezett hatalmas Orczy-féle házban létesültek. Ezt az épületet számos zsidó lakója alapján Judenhofnak is nevezték. Az említett imahely már tartalmazott meghatározott szobát a nők számára is. Wahrmann Izrael, a pesti zsidók utóbb hatóságilag is elismert rabbija hirdette benne Isten igéjét. A közösség az 1796-ban berendezett első imahelyét két évtized leforgása alatt kinőtte, és 1820-ban az Orczy-ház bal szárnyának első emeletén egy rendezettebb és nagyobb zsinagógát létesített. A hívek rohamos növekedése folytán azonban tíz év elteltével ez is kicsinynek bizonyult. Végül 1830 folyamán, szintén az Orczy-házban, megépült a harmadik zsinagóga is, a Király utcai udvarban, a kapuval szemközt, 585 imaszékkel az első emeleten a férfiak, a másodikon a nők részére. A hitközség hivatalos zsinagógája mellett-ahogy az másutt is szokásos volt-számos magánimaház is működött. A legtekintélyesebb az 1828-ban megnyílt, úgynevezett „Kultusztemplom" volt. Ennek az volt az érdekessége, hogy benne gyülekeztek - ahogy azt nyolcvan évvel később az Egyenlőségben Groszmann Zsigmond fogalmazta

3 - „a hitközség vallási haladást pártoló tagjai".

4 Ezek a Cheszed-Neurim egyletbe tömörültek, és templomukat a bécsi Mannheimer-féle „Chorschul" mintájára rendezték be.

5 Ez az intézmény túlélte a magánimahelyek 1830-as csisztkáját 3. Dr. Groszmann Zsigmond: A pesti zsinagóga, Egyenlőség, 1915. december 12.12. 4. Ezek a hívek lesznek majd az előfutárai a Dohány utcai zsinagóga programja megfogalmazóinak.