Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - KLEIN RUDOLF Keresztények számára már érthető, zsidók számára még emészthető

is, melyet a hitközség szorgalmazására a városi hatóság hajtott végre. A magánimaházak intézménye ugyanis - amint azt az Egyenlőség említett számában olvashattuk- „többrendbeli botránynak és rendetlenségeknek volt az okozója". (Hogy mik voltak e rendetlenségek, arról nem árulkodik a krónikás, de nem valószínű, hogy hitvitákról lett volna szó, mert e tekintetben még az eltérő programú frakciók is - amint azt hamarosan látni fogjuk - békés együttélést tanúsítottak.) A „Kultusztemplomot" tehát a hitközség be is iktatta hivatalos intézményei sorába. E frakció számára azután, ugyancsak az Orczy-házban, külön e célra épült két emeletnyi magas (valószínűleg karzatos), de a zsinagógánál kisebb, 491 imaszékkel berendezett helyiséget béreltek. Ez azt jelentette, hogy egy fedél alatt megfértek a hagyománytisztelők és az újítók. Ezt Groszmann is megjegyzi: „A hitközség által fenntartott két imaház látogatói - kiket akkor zsinagógapártiaknak és templompártiaknak neveztek - a legnagyobb békében és egyetértésben éltek egymással, és az egyre nagyobbodó hitközség egységét mi sem zavarta meg. A zsinagóga látogatói Schwab Löb főrabbi szellemes derásáiban (biblia-magyarázat) és Streliczky-Bródy Dávid neves kántor énekében találtak vallási gyönyörűséget, a templomban pedig a művelt főrabbi, valamint Bach József hitszónok prédikációi és Denhof Károly Ede kántor művészete keltettek áhítatot."

6 5. Isaak Noah Mannheimer, akit 1824-ben hívtak meg Koppenhágából Bécsbe, olyan rítust vezetett be, mely emészthető volt mind a reformpártiak, mind pedig az óhitűek számára. Ezzel a közösség szaA két említett hitközségi imaházon kívül pár évig egy úgynevezett reformtemplom is létezett Pesten, a Király utcai Valeró-házban. Ezt 1848. szeptember 27-én szentelték fel, német mintára, Einhorn Ede vezetése alatt, aki utóbb Horn Ede néven vált ismertté mint államtitkár. Később Klapka zsidó honvédjeinek prédikált a szabadságharcban, ami után, természetesen, száműzetett a hazából. De a Bach-rezsim nem érte be ennyivel, minden újítástól rettegve 1852-ben feloszlatta a reformtársaságot és bezáratta annak imaházát. A történelmi változásoknak azonban nem lehetett gátat vetni. A zsidók sikeres szereplése a budapesti és bécsi eseményekben, a Bach-korszak vezetésének akarata ellenére is, tovább erősítette pozíciójukat Magyarországon és a birodalom egész területén. Még a forradalom utáni súlyos büntetést is sikerült valamelyest hasznukra fordítani. Az 1850-5l-ben erről folytatott tárgyalások ugyanis fontos kompromisszumhoz vezettek. A zsidók elfogadták, hogy azonnal kifizetik a büntetés összegét, de ennek fejében egyrészt elérték annak csökkentését, másrészt ígéretet kaptak rá, hogy a pénzt iskolákra fordítják, a korábbi morvaországi iskola-alap mintájára, így a „Bach-huszárok" a többi közigazgatási reformmal együtt vezették be az új zsidó iskolarendszert. Az abszolutisztikus korszak gazdasági szempontból jelentős haladást indított útjára Magyarországon. Bécs hozzákezdett a vasútépítéshez, befejezte a jobbágyfelszakadását igyekeztek elhárítani, mely akkortájt még a kormányzat számára sem lett volna kívánatos. 6. Groszmann, i. m. 13.