Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

szonylagos aránytartás oka az lehet, amit a statisztikus 1881-ben észlelt: a nyelvváltás 19 a szlovákok körében a legerősebb - ezért nem emelkedett az erős bevándorlás ellenére sem az arányszámuk. A bevándorlók legnagyobb része a külvárosok előproletariátusát gyarapította - a korabeli életképek gyakori szereplője a tót napszámos, targoncás. Valamivel feljebb álltak náluk a vándorló iparosok (drótostót, ablakos tót - a máig élő elnevezések őrzik a szakma és etnikum kötődését) és kereskedők (vásznasok, gyolcsosok és olajkárok, vagyis olajkereskedők). A XIX. század első évtizedeire egy vékonyka értelmiségi réteg is kialakul Pest-Budán helytartótanácsi és bírósági tisztviselőkből, tanárokból, katolikus és evangélikus egyháziakból - igazán vagyonos és befolyásos csoport azonban nem jön létre az itteni szlovákságból. Két komolyabb kulturális központ szerveződik: a tisztviselők köre és az evangélikus egyházközség. A pesti evangélikusok 1787-ben építhették fel imaházukat, 181 l-re épült fel a templom a mai Deák téren. Az egyházközség vezetése magyar, illetve neveik után ítélve elmagyarosodott arisztokraták (Podmaniczky, Berzeviczy, Prónay, Radvánszky családok) és magyarosodó német honoráciorok (Schwartner, Schedius) kezében volt. Az istentiszteleteket németül és szlovákul tartották, de szlovák többségre utal, hogy az ünnepnapokon a szlovák dominált. Az egyházközség szlovák többségére való tekintettel hozták Pestre 1819-ben a 17. Budapest története... 165. 18. Schmidli. m. 170. Nyitra megyei születésű, Jénában végzett, 26 esztendős Kollár Jánost segédlelkésznek és szlovák hitszónoknak. Kollár megérkeztével komoly erősítést kapott a pesti szlovákság: a fiatal lelkész a szláv öntudat egyik legnagyobb ébresztője volt. Jénában megismerkedett a német romantika nemzetkoncepciójával, s a német egység melletti wartburgi diáktüntetés 1817-ben olyan hatással volt rá, hogy a szláv népek együttműködésére irányuló küldetéstudattal - és egy tragikus szerelem emlékével - tért haza Magyarországra. Szembesülve a szlovákság háttérbe szorított, elnyomott állapotával - melyet egyházközségében is tapasztalnia kellett-, romantikus indíttatással alkotta meg nagy művét, a Slávy dcérát (Dicsőség leánya), melynek szonettjeiben halottnak hitt szerelme emlékét s a szláv népek dicső jövőjébe vetett hitét örökítette meg. A Slávy dcérát, a szláv népek összetartozásának költői programját tíz év múlva követte a tudományos kifejtés a szláv népek (melyek egyike az általa egységesnek tartott csehszlovák nép) kulturális kölcsönösségéről. A munka - mely a szlávok ellenlábasai szerint a pánszlávizmus eszmei alapvetése - groteszk módon először német nyelven jelent meg (Über die literarische Wechselseitigkeit zwischen den verschiedenen Stämmen und Mundarten der Sklawischen Nation) könyvalakban, Budán, 1836-ban. Van abban valami igazán közép-európaiasan groteszk és morbid, hogy a halottnak hitt kedvesét gyászoló és elnyomott nemzetét öntudatra keltő szlovák pap-költő19. Körösi i.m. 32.