Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

tudós Pesten, Magyarország legnagyobb és fővárosi szerepére dinamikusan készülő városában írja meg a szláv kölcsönösség és együttműködés költői és tudományos programját. Némi túlhajtással azt is mondhatjuk, hogy itt Pesten, a Deák térnél (akkor még Újvásártér) ringott a pánszlávizmus bölcsője. Személyes tragédiáját (mely később happy end-be, boldog házasságba torkollott, mivel kiderült - Grimm-mesébe illő történet -, hogy az anyósi ármánykodás nemcsak a szeretett Wilhelmina, hanem még Kollár halálhírét is megköltötte, de végül a szerelmesek egymáséi lehettek. A gonosz jénai papné valószínűleg a „závisná Teutonie", az „irigy Teutonia" alakját öltve jelent meg a Slávy dcérá-ban, és a szlovákság elnyomott állapota fölött érzett keserűségét a pesti társadalomban szükségszerűen perifériára sodródó Kollár nagy tehetségével s akaraterejével művészi és tudományos alkotótevékenységben szublimálta és alakította környezetére ható erővé. Pesten persze ezzel nem lehetett túlságosan népszerű: komoly vitába keveredett az egyházközségen belül, s a kollári sors újabb fintoraként egyik legnagyobb ellenlábasa éppen az a Székács József lesz, aki elmagyarosodott orosházi tót családból származva lett az asszimiláció (mégpedig sikeres, s tudományos, éppen szlavisztikai érdemekkel is büszkélkedhető) mintapéldánya. Gondolhatjuk, mit érezhetett az a Kollár Székács közelében, aki a Dicsőség leányában a szláv pokolba, Árpád fejedelem és Dugonics András mellé helyezte a fiát magyar papnak nevelő árvái szlovákot. Persze Székács sem maradt adós: döcögős költeményben tett hitet tót ősök és elmagyarosodott utódaik magyar hazafiságban „... a nyelvváltás a szlovákok körében a legerősebb..." Markó Ferenc: A drótostót 1867 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény