Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április

szerepléséből kiérezhetően a látogatás gesztust kívánt gyakorolni a magyar nép számára (persze, amúgy a maga módján), s ezzel üzenni a Nyugatnak is. Hruscsov több alkalommal szabadon elmondott beszédeinek közös vezérfonala a következőkben summázható. Az októberi orosz forradalom után a magyar internacionalisták (köztük Kun Béla és Münnich Ferenc) nagy segítséget adtak a fiatal szovjethatalomnak. 1956-ban ellenben az átmenetileg nehéz és válságos helyzetbe került magyar proletárdiktatúra kapott segítséget a Szovjetuniótól. Ezután, vagy eközben rendesen kitért a „kommunista építés" legújabb eredményeire, vívmányaira, ismertette a békekezdeményezéseket, és fejtegette az internacionalizmus tartalmát, amely egy általános és aktuális elemet is tartalmazott: az egész szocialista tábor egyszerre lép majd be a kommunizmus kapuján. Tehát mindenki (egyenlően) számíthat Moszkva gazdasági támogatására. Hol hosszabban, hol rövidebben előadott beszédeiben rituálisan kitért látogatásának nyugati beharangozására és kommentárjaira, összehasonlítva a Nyugaton feltételezett hűvös fogadtatást személyes élményeivel, az emberek kedvességével és melegségével. A fogadtatás valódi hőfokát három és fél évtized távlatából nem könnyű megítélni. A nyugati sajtó véleményét összegző párizsi Irodalmi Újság fagyos csendről írt, sőt arról, hogy a rádióközvetítések során a lelkes helyeslést és tapsokat „konzerv" hangfelvételekről keverték a közvetítés alá. A nagy tömegek tagadhatatlan részvétele a 57. Népszabadság, 1958. április 6. 58. Micunovic, i. m. 357-358. gondos pártszervező munkát dicsérte, de szólhatott az esemény teátrális jellegének, a „cirkusznak" is. Hruscsov bumfordi kiszólásai (ha nem szólal fel, nem kap ebédet - mondta pl. Sztálinvárosban), viccei az efféléhez nem szokott hallgatóságra kétségtelen benyomást gyakorolhattak. Gyakorlott és felkészült szónokként Hruscsov igyekezett (megint csak a maga módján) a magyar hallgatóság kedvében járni. Árpádot ("az önök nagy őse"), Kossuth Lajost emlegette (Cegléden), elítélte a cári csapatok 1849-es beavatkozását. A Magyar Tudományos Akadémián ismert orosz intellektuelekről (Pavlov, Alekszej Tolsztoj) elmondott példabeszédeivel az ún. „régi értelmiséggel" szembeni türelem és belátás fontosságát ajánlotta a pártnak. Az ellenzéki pártértelmiséggel való ki nem mondott összehasonlítás lehetett célja tán nem is sejtette, milyen kiválóan működő latens társadalompolitikai alapelv megszületésénél bábáskodik. Egyáltalán: a változások iránti vágy jelenthetett bizonyos mozgósító erőt Hruscsov jelenlétével kapcsolatban. Hruscsov nagy hangsúlyt helyezett 1956 kérdésének végleges lezárására. Számára az egész látogatás fő nyilvános funkciója a kérdés „helyretétele" volt. A helyzet azonban szerencsétlen módon nem engedte, hogy az MSZMP korábbi definícióját, a négy közül az első két „okot" hangsúlyozza: Rákosi emlegetése azt sejtette volna, hogy Nagy Imre kérdésében valamiféle változás állott be, de kényelmetlenül utalt volna a sztálini időszakra is, amelyről Hrus59. Budapesti jelentés. Irodalmi Újság, 1958. május 1.