Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)
MEGSZÁLLÓK - RAINER M. JÁNOS Hruscsov Budapesten, 1958 április
csov ebben az időben nemigen szók. Nagy Imre „árulásáról" viszont a jugoszláv vonatkozások miatt nem volt tanácsos szólnia - egyelőre. így maradtak porondon a szovjet békekezdeményezéseket elutasító imperialista körök és a magyar reakció. De tán emiatt is Hruscsovnak többet kellett szólnia a szovjet vezetés indítékairól. Olyan nagy hangsúllyal említette a beavatkozásról szóló döntés nehézségét, felelősségteljes jellegét, hogy az közfeltűnést keltett. Csepelen, Tatabányán és Sztálinvárosban is szólt arról, hogy Moszkvában tisztában voltak azzal, hogy a magyar munkásosztály egy (persze csak kisebb, azon belül is deklasszált elemekből álló) része támogatta az „ellenforradalmat", s nyilvánosan is utalt arra, hogy ez nehézségeket okozott a döntésnél. Elárulta azt is, hogy a várható kedvezőtlen nemzetközi fogadtatást is számításba vették - az utalás nem csupán a nyugati vezető körökre, hanem a kommunistákra és a baloldalra vonatkozott. A beavatkozás indoklásának kényszeres emlegetése, s a nyugati imperialisták szidalmazása persze nem vágott teljesen egybe a hruscsovi világpolitikai tervekkel. Április 5-én Sztálinvárosban Hruscsov némileg váratlanul kijelentette, hogy a magyar dolgozók ne számítsanak arra, hogy egy újabb válság esetén kényelmesen, szovjet segítséggel orvosolhatják a helyzetet: saját erejükre kell majd támaszkodniuk. 60 A meghökkenést mi sem mutatja jobban, hogy a Népszabadság másnap - miközben közölte Kozlov beszédét ugyanott - mindössze harminc-negyven sorban(!) ismertet60. MOL MDP-MSZMP ir., 288/9/1958/4.5. e. 25. 61. Népszabadság, 1958. április 6. te az első titkár egyébként „nagy éljenzéssel" fogadott szavait. Az említett mondatokból csak annyi maradt: „...mennyire fontos (mondotta Hruscsov), hogy Magyarország munkásosztálya és valamennyi dolgozója fokozott éberséggel figyelje az imperialisták cselszövéseit." 61 Április 7-én Hruscsov Szolnokon újra megismételte a Sztálinvárosban mondottakat, igaz, 1956ról szólva hozzátette: a burzsoázia (a külső és a belső) azért tudta ideig-óráig magához ragadni a hatalmat, mert „a volt kommunista Nagy Imre árulóvá vált". 62 Kijelentette azt is, hogy a Szovjetunió kész csapatai kivonására egész Kelet-Európából, megemlítve az NDK-t, Lengyelországot, Romániát és - Magyarországot. Ezt azonban, tette hozzá, „mi döntjük el". Amennyiben azonban a magyar kormány szól, „zeneszóval" vonják ki a katonákat az országból. Ebbe a beszédbe annyi kényes elemet zsúfolt a főtitkár, hogy a magyar újságok feltehetően nem mellőzve az illetékes szovjet szervekkel való konzultációt „kénytelen-kelletlen" radikális eljáráshoz folyamodtak: egyszerűen elhallgatták Hruscsov beszédét. „A (szolnoki) gyűlésen felszólalt Hruscsov elvtárs is. Beszédét nagy tetszéssel fogadták, szavait sűrűn szakította meg a lelkes éljenzés és taps"... Maga a szovjet pártvezér is érezhette, hogy kissé összekeverte a nyilvános és bizalmas közlések rendjét, ezért másnap Tatabányán szónokolva már más hangot ütött meg. A „burzsoá újságírók" egészen mást írtak, mint amit mondtam - ráncolta össze szemöldökét. „Kijelentjük, ha újabb pro62. MOL MDP-MSZMP ir., 288/9/1958/4.6. e. 34. 63. Népszabadság, 1958. április 8.
