Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - HEISZLER VILMOS Soknyelvű ország multikulturális központja

pán. Már kezdettől fogva játszottak klaszszikusokat s a német Sturm und Drang legújabb darabjait is, 1790 után pedig a magyarországi német színházi kultúra sajátos vonásaként német nyelvű, de magyar témájú, hungarus patriotizmust sugárzó darabokat vittek színre, melyek a pest-budai közönség kedvenceivé váltak. így már 1791-ben nagy sikerrel játszották Weber Simon pozsonyi szerző „Die Hunyadische Familie oder Unschuld schützt nicht immer von Kabale" című tragédiáját. Követte ezt a Girzik Ferenc prágai születésű budai német színész (neve alapján cseh is lehetett) Szent Istvánról szóló darabja, majd az 1800-as évek elején megjelent a népszerű bécsi műfaj, a tündérjáték hazai adaptációja, Hirschfeld vígjátéka: „Das Zauberschloss in Ungarn", mely később a magyar Nemzeti Színháznak is kedvelt darabja lett. 1800-ban feltűnt - szintén bécsi mintára - a „krajcáros teátrom", a külvárosi színház, ahol kora délutántól késő estig szórakoztatták a nagyérdeműt. Ez a közönség még inkább igényelte a látványosságot - ezért a balett mellett kedvelt műfaj volt itt a történelmi játék, ahol sok lehetőség nyílt harci jelenetekre, várostromokra. Két jellemző cím: „Die Belagerung von Ofen, eine grosze Geschichte zur Zeit Ludwigs, König von Ungarn, wie Soliman eingedrungen war, mit Gefecht, Sturm, Feuerwerk und ungarischem und polnischen Balett." „Die Flüchtlinge in dem Schlosz Theben, oder Herzog Arpad Anführer der Ungarn und Besieger der Jazygen. Ein aus der wahren Geschichte gezogenes und für diese Bühne bearbeitetes, mit kriegerischen Maschinen und ungarischen Tänzen vermischtes Volks- und Gelegenheitsstück. "

,s 1812-ben felépült az állandó pesti német színház. A megnyitót itt is a hungarus patriotizmus jellemezte: az első előadás a divatos német szerző, Kotzebue Szent Istvánról írt „Ungarns erster Wohltäter" című egyfelvonásosával indult (a darab elő- és utójátékát Beethoven zenésítette meg). Továbbra is megmaradtak a magyar témájú darabok, pédául Wiedmann „Sieg der Treue" című munkája. A közönség igényeit kielégítendő egyre gyakrabban illesztettek az előadásokba magyar dal- és táncbetéteket, s még a híres bécsi táncosnő, Elssler Fanny is csárdást táncolt a pesti német színház színpadán (az „Ungar" gonoszkodó tudósítása szerint meglehetősen rosszul). Ez a megjegyzés is mutatja a negyvenes évekre megváltozott légkört: a türelmetlen nacionalizmus térnyerésével a magyar és német színészet közötti konkurencia elemei erősödtek. Volt a versengésnek természetesen pozitív hozadéka is: így például a német színikultúrától való függetlenedés jegyében állt rá a magyar színház a francia romantikusokra, akiket a német színházat megelőzve mutattak be Pesten. A német színház továbbra is patrióta témákkal próbálkozott, így mutatták be Schindelmeisser Lajos karnagy „Szapáry" című operáját, benne a Rákóczi-induló motívumaival - a magyar közönség csak Berlioznál értékelte az ilyesmit, Schindelmeisser legfeljebb magyar színházbeli kol15. Kosaim 160-165.