Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

döntő csapást mérjen a Duna-Tisza közének északi és déli feléről egyaránt arra húzódó honvédhadtestekre. S mivel tudja, hogy sikerre kizárólag akkor számíthat, ha minden erejét összpontosítja ellenük, nem csupán azt a kockázatot vállalja, hogy a komáromi várőrség esetleges kitörések révén elvágja Béccsel való összeköttetését, de elutasítja Szent-Iványnak azt a kérését is, hogy akkora helyőrséget hagyjon hátra Budapesten, amekkora képes legyen féken tartani a lakosság elvakult republikánusokból álló többségét, amely - az általa most a pest-budai katonai kerület parancsnokává kinevezett Johann Kempen altábornagy szavaival - még „a katonai fegyelmező pálca alatt" is csak „fogát csikorgatja". Hiába kérleli tehát Szent-Ivány még 24-én is: ő Budán mindössze egy gyalogoszászlóaljat és egyetlen tüzérségi üteget, Pesten pedig alig két gyalogoszászlóaljat és egyetlen lovasszázadot hagy a rend fenntartására. Tesz viszont Haynau még valamit, ami nyilvánvaló számításai szerint jobban meg kell hogy félemlítse a pestieket, mint az itt maradó csekély katonaság: 24-én kiáltványban tudatja Budapest lakóival, hogy „a lázadó ellenség további űzése és megsemmisítése..." végett serege „legnagyobb részével" tovább vonul a városból. Mivel azonban célja éppen nem az, hogy egy ilyen bejelentéssel megörvendeztesse a kiáltvány olvasóit, közleményét ez alkalommal is megtoldja néhány nyájas intelemmel: „Elvárom, hogy a béke és törvényes rendnek eme itteni városokbani fentartására teljes buzgalommal s egyesített erővel közre munkálandtok. - Elvárom továbbá, hogy 19- s 20-tólközre tett nyilvánításaim minden pontjait o Ily tiszteletben tartandjátok, mintha arra folytonosan szoríttatnátok. Elvárom végre, hogy helyben maradandó tiszteim s katonáim, úgy nem kevésbé a velünk azon szent célból, hogy a rend helyre állíttassék, szövetkezett vitéz hadsereg egyéneinek egy hajszálnyi bántalmuk se leend. Ha ti eme felszólításaimat figyelem nélkül hagyni vagy azokat ha csak egy részetek is vakmerő gúnyai áthágni merészlené, sorsotok megsemmisítés leendene. - En akkoron mindjátokat egyért és egyet mindjáj átokért kezeskedőnek s éltetek és vagyonotokat eme vakmerő merény megboszúlása áldozatául esettnek tekintendem. Pestiek! szépséggel díszlő várostok, melly igazságos büntetéstöknek most még csak részletes nyomait viseli, akkoron csak hamar mint hűtlenségtök és ezt követőmegboszúltatástok emléke romba dűlt halomként tűnend elő. Hidjétek el, hogy szavamat, valamint a rakoncátlanság megboszúlása, úgy az érdem megjutalmazására nézvést is megtartom. Brescia hűtlen lakosai, kik szintúgy, mint ti, a lázadás főnökei által ismételve elámíttatván, új árulást követtek el, szolgáljanak tanúság gyanánt, váljon a lázadók irányában kíméletet ösmerek-e? Tekintsetek az ott végbe ment fenyítékre, és őrizkedjetek óvó figyelmeztetéseim vakmerő megszegése által engem arra kénszeríteni, hogy irántatok is hasonlólag rendelkezni legyek kéntelen. " Majd 25-én reggel, e kedves szöveg kiplakatírozásával egyidejűleg azt is elhíreszteli, hogy indokolatlannak találná, ha távozása miatt a pestiek netalán búskomorságba esnének, hiszen ha most ilyen érzékeny búcsút vesz is tőlük, csak rövid ideig lesznek megfosztva személyes jelenlététől, mivel semmi sem gátolhatja, hogy