Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

MEGSZÁLLÓK - SPIRA GYÖRGY Haynau bemutatkozása

Ez a nap azonban legfeljebb a Kern és a Weisz családnak szerez megkönnyebbü­lést, máskülönben viszont a rettenet nap­jaként vonul be Budapest történetébe. A császáriak ugyanis ezen a napon elfognak egy honvédtisztet, aki korábban maga is a császár kabátját hordta, most ellenben pol­gári öltözékben bandukolt az Üllői úton; s éppen mert polgári öltözékben mutatko­zott, kémnek kiáltják ki, majd egy csapat gránátos kíséretében a Nemzeti Múzeum piacára hurcolják, és a főlépcső előtt - nyil­ván azért itt, mivel ehhez a helyhez sok je­les forradalmi esemény emléke fűződik ­este hétkor, „tömérdek nép" szeme láttára agyonlövik, tetemét pedig - hogy minél többeknek szolgáljon intő példa gyanánt­egészen besötétedésig ott hagyják heverni a porban. Másnap délben meg ugyanitt s ugyanígy végeznek egy Szatmár megyéből származó - bányamunkásból lett - 39 esztendős hon­véd-közvitézzel, aki néhány napja szakadt el Görgey seregétől, amely - hogy Szeged táján egyesüljön a honvédsereg többi had­testével - 12-én, két hadtestet Klapka ve­zényletével hátrahagyva Komárom várá­ban, megindult Vácnak, ott azonban 15-én beleütközött az Ivan Fjodorovics Paszke­vics herceg-tábornagy vezetésével Ma­gyarországra tört orosz intervenciós hadak­ba, s mivel képtelen volt áttörni rajtuk, feladta a délkeleti irányú elvonulás tervét, és Losonc felé kanyarodott. A mi sors ül­dözte honvédünk tehát, mikor - így állván a dolgok - rádöbben arra, hogy az ellenség menthetetlenül elvágta csapattestétől, s ezzel számára véget ért a háború, útnak ered Pest felé, hogy onnan valahogy haza­keveredjék feleségéhez és öt gyerekéhez. Menet közben azonban - már Pest köze­lében - balszerencséjére szembetalálkozik egy ellenkező irányba szekerező szere­zsánnal, s hogy szabad utat biztosítson ma­gának, fegyverét ráfogja a horvátra. Csak­hogy a fegyver véletlenül elsül s felsérti a szerezsán kezét. Ez pedig elegendő ahhoz, hogy a helyszínre érkező más császári ka­tonák őrizetbe vegyék a „merénylőt" s a hadbíróság habozás nélkül halálra ítélje és agyonlövesse, majd az ő holttestét - a pes­tiek okulására - délután hatig hagyja fe­küdni a múzeum lépcsősorának lábánál. Semmi csodálatos nincs hát abban, ha a tisztességben megőszült - de iparával már felhagyott - pesti tímármester, Joseph Kehrer az ellenforradalmi bosszúhadjárat megindulása után így sóhajt fel: - Bea tus qui la tűit in Tenebris! Haynau továbbutazása Vannak azonban, akik nem látnak eny­nyire sötéten s nem hiszik, hogy csupán ak­kor vonhatnák ki magukat a bosszúért li­hegő ellenforradalmárok csapásai alól, ha már megtértek volna korábban alvilágra szállt őseikhez, sőt éppen e két emberál­dozat bemutatása után lélegeznek fel iga­zán, megtudván, hogy a bresciai hiéna rö­videsen eltávozik Budapestről. Ami igaz is. Mert Görgey üldözésének megtisztelő fel­adatát Haynau készségesen átengedi ugyan nagynevű fegyverbarátjának, Pasz­kevicsnek, de teljes tétlenségre önmagát sem kárhoztatja: július utolsó hetében ­csak a legszükségesebb erőket hagyva Ko­márom alatt, a vár körülzárolására - csapa­tait mind megindítja Szeged felé, majd 25-én reggel maga is táborba száll, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom