Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

MÁRTÍRIUM - MIHANCSIK ZSÓFIA interjúi Nagy Imre temetése és az 56-os emlékmű születése RAJK LÁSZLÓVAL és J0VÁN0VICS GYÖRGGYEL

nan akkoriban a Belügyminisztérium, vagy nevezzük IlI/III-asnak, a felvonulókat figyelte. Mégpedig azért, mert miután a felvonulók a Dózsa György úton elhaladtak a valamikori dísztribün előtt, körülbelül a Hősök terénél kezdtek szétoszlani, tehát ott kezdett felbomlani a rend. Ezért a rendőrség abból az ablakból figyelte, hogy valóban „felbomlik-e a rend", vagy az emberek csak szép csendben elindulnak hazafelé. Mikor mi úgy döntöttünk, hogy az egész homlokzatot beburkoljuk fehérrel, bizony jött a rendőrség, hogy akkor ők egy lyukat fognak ott vágni, mert nem látnak ki, nem tudják figyelemmel kísérni, mi történik a Hősök terén. Mi megkérdeztük, hogy tetszenek ezt képzelni. Ez az emberke meg, aki odajött hozzám, magától értetődő hangon azt mondta, hogy kérem szépen, hát minden eseményt onnan szoktunk figyelni, természetesen ezt is onnan' fogjuk, mi oda vagyunk beköltözve, úgyhogy bizony ki fogunk vágni egy ablaknyi lyukat a drapérián. Na, kis ordítozás után letett róla. Kísérletezett még azzal, hogy jó, nem vág lyukat, de akkor tegyünk oda egy plexilapot, mi viszont tartottuk magunkat ahhoz, hogy szó sem lehet semmi ilyesmiről, tessék talán valami más helyiséget kibérelni. Ajánlottuk nekik a mostani Fidesz-székházat, ami akkor még az Állami Egyházügyi Hivatalé volt, mondtuk, úgyis kollégák, költözzenek be oda, onnan ugyanolyan jól látnak. Szóval elhajtottuk őket. Szegény Néray Katalin, aki akkor a Műcsarnok igazgatója volt, rettenetesen izgult, hogy fog végződni a csata köztem meg a rendőr között, és már csak azért is örült, hogy ilyen keményen elhajtjuk őket, mert így lett végre egy másik irodája. Volt más ütközésetek is valamilyen hatóssággal? Volt, a tűzszerészekkel. Ha jól emlékszem, hétfőn kezdtünk el építeni, és pénteken volt a temetés, de közben kaptunk egy nagy zivatart. Egy teljes napig esett, félig elmosott mindent és borzasztóan lefékezte a munkát. Aznap, emlékszem, a környék összes házából mindenki hordta ki nekünk a forró teát meg az ételt. Attól kezdve éjszaka is dolgoztunk. Péntekre virradóra hajnali kettőkor fejeztük be az építést és négykor hozták a koporsókat. Tehát tényleg tikre fejeztük be a munkát. De hát előző éjszaka már tíz daruskocsi dolgozott. És tudni kell, hogy mindenki ingyen vállalta a közreműködést. Meghozták a koporsókat, majd megérkeztek a tűzszerészek is, mert már biztos volt, hogy Németh Miklós jön a temetésre. Na, filmgyári szokás, hogy forgatásnál mindig van ügyelet, tehát ott állnak a kalapácsos-szögestáskás emberek cájgruhában, hogy ha valami baj van, azonnal közbe tudjanak lépni. Nagyon megható volt, hogy kiderült, éjjel kettőkor, miután befejeztük a munkát, a melósok hazamentek átöltözni: öltönyben, fehér