Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

fel, melyekkel más nem rendelkezett. Ilyen historizálás volt elsősorban az, hogy Anonymusra hivatkozva az alkotmányos államszervezet képét egészen a honalapítás koráig vetítették vissza. így nemcsak ezeréves magyar államiságról lehetett beszélni (a honfoglalást egyszersmind államalapításnak is tekintve), hanem az alkotmányosság olyan tradíciójáról, melynek révén megelőztük volna a legfejlettebb nyugati államokat is. A historizáló szemlélet nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a korszak saját intézményeit, eszményeit visszahelyezték a távoli múltba, hanem fordítva is: saját korukat mint egy messzi jövő leendő múltját szemlélték, szinte kívülről, egy eljövendő korból nézték és úgy próbáltak tevékenykedni, hogy ne csak a dicső ősapák emlékéhez legyenek méltók, hanem a leendő ősunokák majdani elégedettségét is kivívják. Ez a mentalitás, a jelen múltként való megélése, legszemléletesebben azokban a törekvésekben nyilvánult meg, melyek nemcsak a jelen és a belátható jövő számára kívántak alkotni, hanem olyan monumentumok létrehozását szorgalmazták, melyek a leendő második millenniumnak örökítenék meg az első emlékét. Ha már az első ezredévben nem születtek ilyen alkotások, akkor most itt az alkalom, hogy létrejöjjenek a második számára! Ilyen kezdeményezés több is akadt: volt, aki a nemzet ezredéves névjegyzékét kívánta létrehozni,

5 megörökítvén az utókornak mindazok nevét, akik a millenniumkor éltek, más a legfontosabb személyi5. Galgóczy Károly előterjesztése és indítványa a „Magyar nemzet ezredéves ünnepe" tárgyában. OL K 26 ad 2567/1889 ikt.sz. ségek hangját javasolta fonográfra venni úgy, hogy csak egy újabb ezredév leteltével legyen szabad meghallgatni.

6 Mindkét javaslattevő arra hivatkozott, hogy milyen becses forrás lenne, ha hasonlóval rendelkeznénk a honfoglalás korából. A legkézenfekvőbb emlék a jövő számára persze egy építészeti alkotás létrehozása volt. Ilyen tervekben nem is volt hiány. Az új Országház felépítése, a budavári királyi palota kibővítése, a Szent István-bazilika felszentelése és a Mátyás-templom helyreállításának befejezése ugyanúgy része volt a millenáris elképzeléseknek, mint egy vagy két új budapesti Duna-híd, az Iparművészeti, majd a Szépművészeti Múzeum, valamint számos további gazdasági, kulturális és művészeti alkotás felavatása, illetve alapkőletétele. Sokan felvetették azonban, hogy ezek a művek, noha a millennium alkalmából készülnek, mégsem alkalmasak arra, hogy megörökítsék magát az ünnepet, nincsen olyan sajátosságuk, melyből következőleg csak itt és most, ebből az alkalomból készülhetnek el. (Többségük eredetileg nem is kapcsolódott az ünnephez, csak kihasználták az alkalmat, hogy általuk is növeljék a millenniumi alkotások számát.) Beadványunk szerzője ezeknél a kritikáknál tovább ment. O elsősorban azért nem vélte megfelelőnek a tervezett műveket, mert nem tartotta őket elég időállónak. Kiválasztotta tehát azt az épülettípust, mely a történelem során a legmaradandóbbnak bizonyult: a piramist. Az ötlet előzményét csábító lenne az előző száz év piramisszerű 6. Pajor István javaslata. Ugyanott, ad 4344/1891 ikt. sz.