Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

GRANDEUR ÉS GLOIRE - VADAS FERENC Millenniumi piramis és Gellért-hegyi Akropolisz

emlékműterveire visszavezetni, de való­színű, hogy magyar szerzőre leginkább Madách ismert sorai gyakorolhattak hatást (még akkor is, ha örök fennmaradásukat Lucifer kétségbe vonja és csak pár ezred­évet jósol nekik). A millennium és a piramis gondolatát először Thaly Kálmán kapcsolta össze, aki nem a kiállításhoz, hanem az ünnep em­lékét megörökítő műhöz használta volna fel az egyiptomi eredetű építészeti formát. Elképzelése az volt, hogy a Csepel-sziget északi csúcsán „óriási magasságú kőpiramis építtessék, tetején a honalapító «parduczos Ár­pád »-na k megaranyozott bronz szobrával, mely a híd fölött a fővárosba is belássék, mint pl. a berlini Sieges-Denkmal magas ormáról az aranyozott «Viktoria» szobra végigcsillog a nagy német császárváros felett". 7 Miután ötle­tét Thaly alig két és fél évvel a beadvány elkészülte előtt a napisajtóban hozta nyil­vánosságra, elképzelhető, hogy ez hatott a millenniumi piramis szerzőjére. Ezt a fel­tevést erősíti az a közös vonás, hogy a pi­ramis tetején mindkét terv szerint ott van Árpád szobra. Persze az eltérés is jelentős. A piramis Thalynál csak posztamens, itt pedig már építészeti mű. Az pedig, hogy a piramist a kiállítással köti össze, szerzőnk saját, eredeti elgondolása. Kiinduló megállapítása, mely szerint a kiállítások sikere építményeik különleges­ségétől függ, túlzás, bár van benne némi igazság. Ezen épületek sajátossága, hogy 7. Thaly Kálmán: Az ezredéves emlékünnep. Egyetértés 1890. VI. 1. 8. A kiállítások építészetéről: Alfred Messel: Ausstellungsbauten. In: Handbuch der Architektur. Teil IV. Halbb. 6, Heft 4. Darmstadt, 1893; Manfredi Nicoletti: Esposizioni e fiere campionarie. In: Ar­chitettura pratica. Vol. IV. Tom. 2. Torino, 1962; Nikolaus Pevsner: nemcsak hátterét alkotják a kiállítási tár­gyaknak, hanem maguk is azok. 8 Az archi­tektúra szerencsés esetben az esemény jel­képévé is válhat, a kortársaknak és az utó­kornak egyaránt. Erre legismertebb példa az Eiffel-torony, mely annyiban rendha­gyó, hogy mindennemű gyakorlati funkció nélkül épült, csakis azért, hogy az 1889-es világtárlat emblémája legyen. De gyakran maguk a kiállítási épületek is képesek vol­tak erre, így a londoni Kristálypalota, a bé­csi Rotunda, a különböző párizsi épületek, vagy akár a millenniumi történelmi főcso­port (mely újjáépítve - mint Mezőgazda­sági Múzeum - ma is áll). A markáns épü­letek valóban növelték a vonzerőt, de a si­ker szempontjából fontosabb volt az, hogy mennyire tudták ellátni feladatukat, le­hetővé tenni a zavartalan szemlélődést, a gyors tájékozódást stb. Az az állítás, hogy az 1885-ös budapesti kiállítás csak azért nem vált világhírűvé, mert nem rendelkezett az ehhez szüksé­ges extra látványossággal, nem helytálló. Országos jellegéből következett, hogy nem is szándékozott jelentős vonzerőt gya­korolni a határokon túl, hiszen onnan nem vártak részvevőket. Az 1885. évi első ma­gyar országos általános kiállítás feladata a hazai gazdaság és kultúra minden ágának alapos bemutatása, „önmagunk megisme­rése" volt, s ezt meg is valósította. 9 Főépü­lete pedig, a városligeti Iparcsarnok - mely a legjelentősebb magyarországi példája en­A History of Building Types. Princeton, 1970. p. 243-256. 9. Az 1885-ös kiállítás legfontosabb forrásai: Mudrony Soma: Az 1885-ik évi budapesti Országos Altalános Kiállítás katalógusa. Bp. 1885. és Keleti Károly (szerk.): Hivatalos jelentés a budapesti 1885-iki országos általános kiállításról. I-IV. k. Bp. 1886.

Next

/
Oldalképek
Tartalom