Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - SZABÓ DÁNIEL A nemzeti áldozatkészség szobra

A nemzeti áldozatkészség szobra (Avagy fából vaskatona) SZABÓ DÁNIEL 1915. március 6-án, egy esős szombat délelőtt Bécsben a Schwarzenberg téren leleplezték Joseph Müllner professzor „Wehrmann im Eisen" nevezetű hársfaszobrát, amely ekkor a magyar szóhasználatban a vashonvéd nevet kapta. A kezében rövid kardot tartó, lezárt sisakú lovagszobor szorosan kapcsolódott a már több mint hat hónapja zajló világháborúhoz. Egyrészt jelképeznie kellett a Monarchia katonáinak hősiességét, másrészt a beleverendő „jótékonysági" szögeken keresztül az otthon maradt lakosság háborús áldozatkészségét. A bécsi vashonvéd nem maradt egyedül: hónapok alatt számtalan rokona akadt az örökös tartományokban, Magyarországon, a Német Birodalomban. Lovagokat, honvédeket, pajzsokat, rózsákat, oszlopokat állítottak fel fából, hogy a jótékonyság szögei vassá változtassák azokat.

1 A következőkben a központi magyarországi háborús szimbólummal az 1915. szeptember 12-én Budapesten, a Deák-téren, az Anker-ház előtt leleplezett „Nemzeti Áldozatkészség Szobrával" foglalkozom, összehasonlítva azt az első hasonló magyarországi szobrokkal, (május 23: Pozsony, augusztus 1: Nagyszeben, augusztus 18: Kolozsvár, szeptember 8: Szeged, szeptember 12: Székesfehérvár), az eredeti bécsi alkotással, s néhány 1915-ös monarchiabeli és németországi rokonával. Nem törekszem a lehetetlenre, az összes ilyen jellegű „műalkotás" létrejöttének és használatának bemutatására, hiszen akadt olyan korcsmáros, aki az ő üzletében iszogató pótzászlóalj emlékére „szögezendő" emlékpajzsot készíttetett, vagy olyan gyógyszerész, aki a falujából bevonult ka-