Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

APÁK ÉS HŐSÖK - BORUS JUDIT Kossuth a főváros halottja

Kossuth a főváros halottja BORÚS JUDIT „Éljen és temetés, ez a jellemző vonása a magyar társadalomnak. Vigadás és bokázás után sirató, mint a nóta. " (Thallóczy Lajos: Napló) 1879-ben a magyar képviselőház elé terjesztettek egy törvényjavaslatot a „magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről". A törvény 31. §-a értelmében „azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy osztrák-magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát".

1 A törvény nem vonatkozik azokra, akik a tíz év alatt valamely osztrák-magyar konzultól külföldön tartózkodási engedélyt kérnek vagy valamely konzuli község anyakönyvében felvetetik magukat. A törvényt 1879. december 20-án szentesítették. K

ossuth Lajos ekkor már 30 éve élt külföldön, száműzetésben. A törvényben foglalt követelményeknek nem felelhetett meg, mert „ez annyit tenne - miként Helfy Ignácnak, meghitt hívének 1889 májusában írta -, mint magamat osztrákmagyarnak vallani, ami soha életemben nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek semmi feltétel alatt, semmi áron". Nem teljesen kizárt, hogy Kossuth személyét figyelembe véve hozták ezt a törvényt, melynek határideje 1890. január 8án járt le. Kossuth, aki ekkor a 87. évében járt, szinte már alig látott, egészsége is egyre romlott. „Az utolsó évben már mutatkoznak az aggság jelei. Elméje, lánglelke a régi, hazaszeretete, aggódó gondossága változatlan, de a test görnyed már az idő súlya alatt, a halál fullajtárai, a betegsége, a gyöngülés már bekövetkezett."

3 Testi állapotának romlása nem volt titok az itthoniak előtt sem, hiszen leveleiben sűrűn panaszkodott erről. Valószínű, hogy