Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

becslésekkel szemben a mi adataink szignifikánsabbak. Például a hivatalos becslés szerint 1982-ben Budapesten mintegy 100.000 ember vonult fel. (Mi mintegy negyedmillióra tettük a résztvevők számát, igaz, mi a bámészkodókat és a visszafelé sétálókat is megszámoltuk, ezt viszont nem „rendőri szemmértékkel", hanem egy képzeleti vonalon való áthaladás időarányos, számszerű megállapításával.) Egy kérdőívre adott válasz szerint viszont minden negyedik válaszoló ott volt az ünnepen. A hivatalos részvételi arány tehát 5 %, a mi becslésünk 12,5 %, a válaszolók szubjektív megítélése 25 % volt. E különbség jól jelzi az elvárás, a tényleges részvétel és a norma közti különbséget. És azt a kutatásban résztvevők számára cseppet sem meglepő tényt, hogy éppen a szervezők becsülték alá az ünnep érdekességét. Itt a sztereotípiák hatalma nagy. Nem olyan régen is köztudott volt, hogy a meteorológiai jelentés mindig jó időt ígért e napra, hogy ezzel is növelje a felvonulók számát. Azonban az 1972-től vezetett feljegyzéseim ezt a feltevést nem támasztják alá. Az előrejelzések nem voltak mindig optimisták. Az igaz, hogy rossz idő esetén a vezetők (legkivált Marosán György) sosem mulasztott el triumfálni: „lám, mégis mennyien eljöttek", a prognózissal szemben jobb idő esetében pedig egyenesen ezt mondta (ujjával az égre bökve) „lám, ott is bennünket támogatnak". Magam csodálkoztam a legjobban, amikor hűvös, esős, szeles, kellemetlen időben (pl. 1974) gyakorlatilag a felvonuló menetben résztvevők száma nem csökkent. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy Budapesten több kerületből egyáltalán nem szerveztek menetet a központi ünnepséghez.) Egy budapesti városi ünnep A május elseje városi ünnep, a munkásmozgalomhoz tartozik, talán még inkább a szakszervezetekhez, mint a nemcsak munkásokat tömörítő pártokhoz. Régóta érezhető volt benne a hatalommal, főként a rendfenntartó közegekkel való szembeszállás. Ahol a szociáldemokrata vagy ilyen jellegű politikai áramlatok jutottak a hatalomra, ez az elem el is tűnt, és a hatalomban levő szervezők nem is tudtak sokat kezdeni az ünneppel. A szovjet modell a fáraónizálást jelképezte. (Nemcsak Madách látta ilyennek Egyiptomot, emlékezhetünk rá, Anvar Szadatot egy ilyen felvonulás alkalmával ölték meg.) Másutt majálissá vált az egész. Olykor fantasztikus keverékké vált az ünnepi ideológia. Olof Palme Svédországában a szocialista miniszter a stockholmi amerikai nagykövetség előtt tüntetett, követelve a vietnami agresszió beszüntetését. Mitterrandék első nagy választási győzelme után minden szervezés nélkül százezrek mentek a Bastille-térre, ahol hajnalig tartó ünneplés kezdődött, amit az utcabál szó aligha képes visszaadni. Budapesten nincs karnevál. Amikor a legutóbbi években a főváros vezetősége megkísérelte ezt feltámasztani és olykor jeges szélben milliókat érő oldtimer-autók felvonulására került sor, ez nem párja a riói karnevál alig öltözött szambázóinak, a Mardi gras tropikus koktéljainak. És nem utóda a nem is ritkán ma is rendőrök által szétkergetett sztrájkoknak. A magyar fővárosnak nincs saját ünnepe. A szinte mindig megült március 15-e országos és politikai