Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)
A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...
Nálunk a május elseje mondanivalója mindvégig értelmezhetetlen maradt, noha ezt sokszor igen explicit módon kifejtették. A nemzetközi munkásünnep megnevezés dominált, ha az ünnep jelentését próbáltuk elemezni, itt a következő sémát találtuk: munka harc nemzetközi nemzeti nemzetközi egység szocializmus építése világbéke nemzeti egység Ez a mátrix egy ideológiai képlet, amely könnyen (ám steril módon) volt szinte mindenre konkretizálható: a tervteljesítésre, szolidaritásra Kubával, Vietnammal, Angolával, a textilipari rekonstrukció sikerére, vagy az „Együtt Budapestért!" mozgalom támogatására. Főként a május elspjei jelszavak szürkültek a maguk paródiájává. Elég csak néhány mondatot idézni: a. ) Éljen május 1, a munkásosztály harci seregszemléje! b. ) Éljen május 1, a világ dolgozóinak nagy seregszemléje! c. ) Éljen május 1, a munkásosztály seregszemléje! d. ) Éljen május 1, a világ dolgozóinak nagy ünnepe! e. ) Éljen május 1, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe! f. ) Éljen május 1, a nemzetközi munkásosztály és a béke ünnepe! Minthogy e mondatok jelentése elvont, nyilvánvalóan nem is volt könnyű élettel megtölteni ezeket. Az a tény viszont, hogy nálunk nem 70, hanem mondjuk csak 19 hivatalos május elsejei jelszó volt, sőt egyeseket többféle megfogalmazásban is elvittek a felvonulásra, jelzi, hogy itt is csak a történeti és nemzetközi összehasonlítás érzékelteti azokat az árnyalatokat, amelyek fontosak. (Például évtizedekig nem volt olyan jelszó, amely a nőket és a családot említette volna; konfliktusok csak Kambodzsában és Afrikában voltak, a mi társadalmunkban nem.) Nem véletlen, hogy a harmadik jelszóban szerepelt a „marxizmus-leninizmus", az ötödikben a „Szovjetunió", a tizenkettedikben „Magyarország", a tizenharmadikban a „Magyar Szocialista Munkáspárt", a tizennegyedikben a „munkásosztály", a tizenötödikben a „munkás-paraszt szövetség", a tizenhatodikban a „magyar nép". Itt végül is helyet kapott Magyarország, ám a nemzetközi témák után, és a differenciálatlanul tág „magyar nép" is - noha természetesen csak az MSZMP és a munkásság után. Az ilyen árnyalatok beszédesek voltak, fel is figyelt rájuk sok mindenki, csak éppen élményszerűvé tenni volt nehéz egy ilyen bonyolult és bürokratikus dogmatikát. Egy ünnep-szemiotikai kutatás körvonalai Mindmáig itthon is, külföldön is a legnagyobb elismerés övezi azt a kollektív vizsgálatot, melyben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklór Tanszékén szemiotikai előadásokat hallgatók egy csoportja (akikhez több akkor fiatal szakkutató is csatlakozott) a budapesti felvonulás jeleit kutatta. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, adataikból az derül ki, nem történt lényegi változás 1972/73 és 1982 között. A szerzők azt is említik, hogy a hivatalos