Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

tesítőjeelső évfolyamának 1890. június 1-én megjelent 6. számában „Budapesti munkás-typusok" címmel egyedülállóan érdekes képet ad a paraszti és céhes hagyományokból induló nagyvárosi szervezett munkásság ünnepéről. „Budapesti munkás-typusok. A május 1jén tartott nagy munkásünnep alkalmából több lap jellemző megjegyzéseket tesz a felvonuló munkás csoportokra, melyek közül álljanak itt a következők («Pesti Hírlap»). A csapatok katonás rendben érkeznek. Zárt sorokban jönnek a város minden részéből, a liget határán kibontják a zászlót, magasra emelik a jelszavakat hirdető táblákat, melyekről a párisi kongresszus három nyolczasa sötétlik. Nyolcz órai munka. Nyolcz órai szórakozás. Nyolcz órai alvás. De csak a szimbólum egyforma, az alakok, melyek a zászló mögött vonulnak, nagyon különbözők. A legérdekesebb munkástipusok merülnek föl a néző szemei előtt a hosszú menetben. Jő egy csoport. Komoly, meglett alakok egyszerű vasárnapló munkásöltöny, nagy szakáll, csontos arcz, vörös kokárda, német szó. Ezek kétségkívül valamely gyár műmunkásai. Azután jő egy másik áradat. Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszin mögött néhány díszmagyar öltönyéi, kucsmás ember feszit. Ki ne találná ki, hogy ezek csizmadiák? Díszmagyar és szoczializmus! - ilyen is csak magyarföldön terem. Uj felhő jő. Néhány ezer nagy nemzeti szinü kokárda. Elől megint nemzeti zászló és néhány Botond kucsma. A derék asztalos-segédek. A szabók már egy óriási fehér selyem zászlóval jelentek meg jeléül, hogy ők «elorehaladottabbak» elvekben. Mindannyian fekete szalonkabátban ünneplik májust, elhomályosítva a mellettük haladó tömeget, melynek tagjai többnyire gyűrött gombakalapot, kopott vászonkitlit és vöröses nyűtt csizmát viselnek. Ezek valami szerény kültelki gyárjnunkásai. Megilletődve, szinte elfogódva néznek oda, hol a fák közt ezrek moraja hangzik s a zászlók tömege ragyog a napban. Arczkifejezésükön látszik, hogy alig van halvány sejtelmük arról, a mit e zaj, e sokadalom, e nap, e jelszavak, e forrongás jelentenek: de bizva-biznak valami csodában, mely helyzetükön segit («Egyetértés»). Az újpesti gyártelepeken kivétel nélkül szünetelt a munka s így a menetben résztvett mindenki, a ki Újpesten gyári munkával keresi kenyerét. A jutagyár munkásai és munkásnői nyitották meg a vegyes sorokban beláthatatlan hosszúságú menetet. Nagyobbrészt női munkával dolgozik e gyár s vagy háromszáz munkásnővel szaporította a tömeget. Óriási fehér zászló nyitotta meg a menetet, utánna vitték a vörös táblákat az ismert felirattal, mely nyolcz órai munkát követel. A gyári munkásnők egy része a nagy nap tiszteletére fehér ruhát öltött vörös vállszalaggal ugyanilyen kokárdákkal, mások Rákospalota ősi viseletében a bokorugró szoknyában s ingvállban képviselték az internaczionális tüntetésben a magyar elemet. Ez a csoport olyan komolyan méltósággal haladt, mintha csupa esküvőre menő menyasszony lett volna. Szorosan összefogóztak s ha oda nem tartozó ember akart hozzájuk csatlakozni, a zártkörű társaság menten visszautasította. Mikor az előttük haladó csoportok rendezkedése megállította őket utjokban, a rendezők férfiak és nők - a felügyeletökre bízottak felett szemlét tartottak, ha a menet ismét megindult a katonás egyenes vonal ismét