Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - VOIGT VILMOS Éljen és virágozzék...

helyreállott s az nem bomlott meg, mig a menet be nem kanyarodott a kijelölt úton a gyűlési emelvény elé. Apró leánykák is voltak nagy számban e csoportban, alig nőttek ki csak még a gyermekruhából s ezek is katonás rendben vonultak tova a menettel." Az első véres május elseje Igazában mind a hatalmat, mind a szocialistákat meglepte az 1890-es békés munkásünnep sikere. A következő évre kezdtek készülni, még ha annak idején a párizsi felhívás nem is tette kötelezővé, hogy minden évben megismétlődjön az ünnep. Világszerte külön problémát okozott, hogy 1891-ben péntekre esett május elseje, vagyis a munkabeszüntetést és ünnepet betilthatták. Ezért sok országban a következő vasárnapot, május 3-át ünnepelték. Amit opportunizmusnak neveztek a munkásmozgalom radikális hívei. Noha a nemzetközi munkásmozgalom, Engelsszel az élén végül is elfogadta a német szociáldemokrata vezetők magyarázatait, miért nem tudják még Bismarck bukása és a kivételes törvény feloldása után sem megszervezni a nagyszabású és elsejei elsejét, az öntudatosabb munkásmozgalom mindenütt e péntekre készült, munkabeszüntetéssel, tömegdemonstrációkkal. Bécsben végül is betiltották a sztrájkot, ám néhány üzemben elengedek a munkásokat (a cseh gyárosok többsége szabadnapot adott munkásainak). Az igazi elsején, vagyis pénteken délelőtt kevesebben, délután már szinte mindenütt állt a munka. Több mint ötven munkásgyűlés volt délelőtt, mintegy 50.000 résztvevővel. Délután a Práterben százezres tömeg vett részt a sétán és gyűléseken. A rendőrséget kivezényelték, ám ez passzívnak bizonyult, még összecsapásra sem került sor. Nálunk az év elején megkezdődtek az előkészületek. A Népszava már januárban agitál, hogy „a munkásünnep méltó és komoly tüntetés legyen". A munkáltatók viszont azt követelik, hogy az előző évi engedékenységnek legyen vége. Szerintük a sajtó volt az oka a szocialisták sikerének. „Mivel a múlt évben tapasztaltuk, hogy a demonstrációk kizárólag azért öltöttek tavaly is oly nagy mérveket, mert a fővárosi napi sajtó túlságosan lelkiismeretesen és kelleténél nagyobb részletességgel foglalkozott az arra vonatkozó mozgalom minden egyes fázisával", új, egyöntetű eljárást kértek. A belügyminiszter most már nemcsak a tüntetést, hanem a gyűléseket és mindent betiltott. A Népszava viszont továbbra is a sztrájkra, a szabadba vonulásra és ott megbeszélések tartására hívott fel. Végül is a fővárosban több gyárban és műhelyben volt munkabeszüntetés. Cipészek, asztalosok, bádogosok, pékek, esztergályosok, kőfaragók, reszelővágók, szabók, szobrászok, aranyművesek, vasöntők, kalaposok mintegy 14-15 ezren az ünnepet kirándulásra használták fel. Legtöbben a Városligetbe vonultak, továbbá Zuglóba, Rákosfalvára, Cinkotára, a rákospalotai erdőbe, az újpesti szigetre, Zugligetbe, a Városmajorba és más, a munkások környezetében található helyekre mentek. Igazi, nagy központi politikai demonstráció nem volt. Másnap furcsa közjáték következett. Az előző nap nem dolgozó, ünneplő munkások megjelentek a gyárakban, ám itt közölték velük, hogy el vannak bocsátva. Sok-