Kultuszok és kultuszhelyek - Budapesti Negyed 3. (1994. tavasz)

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN - BALÁZS MAGDOLNA Az Ifipark

A KOLLEKTIVIZMUS BŰVKÖRÉBEN Az Ifipark BALÁZS MAGDOLNA E

gy városhoz, főként egy nagyvároshoz mindig hozzátartoznak a „helyek", amelyek képviselnek valamit, a helyek, ahová járni lehet, sőt kell, a helyek, ahol mindig történik, de legalábbis mindig történhetett valami, a helyek, amelyek jelentést hordoznak, sőt túlmutatnak önmaguk jelentésén. E helyeket megkülönböztetett tisztelet, szeretet vagy gyűlölet övezi, amíg van valami funkciójuk, de tiszteletet, emlékezést, viszonyt kényszerítenek ki rendeltetésük elmúlásával is. Helynek lenni egy nagyvárosban annyit tesz, mint kikényszeríteni valamilyen viszonyt a város összes meghatározó, mérvadó és mozgékony csoportjával, lakójával, intézményével szemben. A

60-as, 70-es években felnövő generációk legendás szórakozóhelyeként ismert Ifjúsági Park ilyen hely volt Budapesten. Jelentőségét két tényező növeli még nagyobbá. Az egyik, hogy az akkori meglehetősen eseménytelen és ingerszegény időkben nagyon kevés nyilvános hely volt, ahol történt vagy történhetett valami, a másik pedig az, hogy azóta megszűnt. így létezése, egykori funkciója óhatatlanul is felértékelődik, rárakódott jelentésekkel bír, együtt alkot történetet, mítoszt és legendát, amelynek igazságtartalmát felderíteni nem célunk és nem is szándékunk. Mert így, kultikus, sőt legendás hellyé válva, jelentőségén túlmutatva alkotja a város történetének és atmoszférájának részét, épül és ivódik bele az emlékezetekbe, segít őrizni és lezárni egy korszakot.