Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére

az elégedetlenkedőknek ellenőrizhetőségét és szükség esetén kordában tartását is. A legfőbb célkitűzés azonban az volt, hogy e városok megfelelően tükrözzék az állam erejét, gazdagságát, az uralkodó hatalmát. Ennek érdekében születtek grandiózus rendezési tervek s nagyszabású építkezések, amelyek eredményeképpen jöttek létre a barokk városként említett fővárosok. A magyar főváros, Buda, valamint testvérvárosa, Pest nélkülözte mindazokat az előnyöket, amelyek a legtöbb európai főváros felemelkedését elősegítették. A központi államhatalom erősödése itt inkább a fejlődés ellen hatott, hiszen a török kiűzése után az ország a Habsburg birodalom részévé vált, a birodalom fővárosa, az udvar s a kormányhatóságok székhelye Bécs volt, ez a város élvezte mindazokat az előnyöket, amelyeket az uralkodói bőkezű gondoskodás Európa fővárosainak s hercegi rezidenciáinak nyújtott. A Buda visszafoglalásáért folytatott hosszú ostrom következtében a két város elnéptelenedett, romhalmazzá vált. A betelepülők a középkori romokon, a középkori telek- s utcahálózat megőrzésével építették újjá a várost. A polgárok csekély anyagi erejéből csak szerény lakóházak építésére futotta, templomaik sem voltak nagyszabású alkotások, csak néhány állami középület képviselt művészi értéket. A főurak inkább Bécshez vonzódtak, ott emeltek díszes palotákat, mégis az arisztokrácia részéről - tehát itt is kívülről, nem a polgárság köréből - fogalmazódott meg az igény arra, hogy Budát valódi fővárossá emeljék. Ennek egyedüli eszközét àz udvari rezidencia megteremtésében látták, így fogalmazódott meg először gróf Pálffy Jánosban, majd a kamarai elnökké kinevezett gróf Grassalkovich Antalban a királyi palota építésének gondolata. Ok szólították fel a megyéket és a városokat az adakozásra „édes hazánk és nemzetünk dicsőségére és boldogságára Budán építendő királyi residentia" céljára. Az építkezés 1750-ben indult meg, de rövidesen pénzhiány miatt elakadt. Mária Terézia csak egyszer lakott itt 1764-ben, rövid budai látogatása alkalmával, amikor is rosszallását fejezte ki a felesleges kiadások miatt. Udvarmestere pedig nevetségesnek tartotta, „hogy egy ilyen, a legújabb divat szerint pompásan díszített, nagyszabású épületet emelnek egy olyan helyen, ahol emberi számítás szerint az udvar soha nem akar s nem is fog tartózkodni." Valóban, az 1770-re befejezett palota sohasem lett tartósabb ideig királyi rezidencia: az épületet egy időre a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem kapta meg, majd a nádori udvartartás költözött ide. A század végén a központi kormányszervek, a Helytartótanács s a Kamara Budára költöztetése, valamint a nádori udvartartás s az itt ülésező országgyűlések csak szerény mértékben lendítették fel az építkezéseket Budán. A kormányszervek kezdeményezésére született az első városrendezési terv Pesten is. A növekvő vásári forgalom olyan zsúfoltságot eredményezett a Belvárosban, hogy 1785-ben a Helytartótanács új vásártér kijelölését rendelte el. E célra a legalkalmasabb helynek a Belvárostól északra fekvő terület (a mai Erzsébet tér) tűnt, mivel egyaránt közel volt a városhoz s a Dunához és minden irányból könnyen megközelíthető volt. A jobb megközelíthetőség, „Buda és Pest összeköttetésének