Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - BÁCSKAI VERA Széchenyi tervei Pest-Buda felemelésére és szépítésére

megújítása és e városok és az egész ország kereskedelmének előmozdítása érdekében" a hajóhidat is a városon kívülre helyezték át. Ezzel egy időben indult meg II. József rendeletére a mai Szabadság tér területén és annak környékén az Újépület építése. Ez a hatalmas épületkolosszus alapvetően meghatározta a városfaltól északra fekvő terület felhasználását. A Vásártér és az Újépület által határolt területen alakult ki az Újváros (később Lipótváros), Pest első olyan városrésze, amely területrendezési terv szerint épült fel. Központja a vásártér lett, az utcahálózat nem a bizonytalan partvonalú Dunához, hanem az Újépülethez tájolódott. A terület telkekre osztása sakktáblaszerű alaprajzot eredményezett, és ehhez jól illeszkedett az Újépület négyzetalakú tömbje is. A vásártér idehelyezése, a vásári forgalom e területre koncentrálódása mellett a széles és kényelmes utcák, a jó anyagból épített díszes, magas épületek is hozzájárultak ahhoz, hogy a XVIII. század végétől a régi városközpont észak irányba kitágult. Pest rohamos növekedése elengedhetetlenné tette a középkori alapokon nyugvó Belváros és a tervszerűtlenül kiépített külvárosok bizonyos szabályozását. Ennek szükségességét a városi tanács is felismerte, tett is néhány intézkedést a dolog érdekében, így szépítési biztost, városi mérnököt nevezett ki, „sétálóhelyet" alakított ki a Városligetben, az odavezető utakon fasorokat létesített. Mindezek azonban csak egyedi vállalkozások voltak, nem átfogó szépítési, városrendezési terv eredményei. A városszépítés szükségessége már a XVIII. század végén egyre nyilvánvalóbbá vált, mint ahogy az is, hogy a városi tanács egymagában nem képes sem az ehhez szükséges nem csekély pénz előteremtésére, sem átfogó koncepció kialakítására. A kezdeményezés és szervezés munkája mint Európa más városaiban is - itt is az uralkodó képviselőjétől, a nádortól indult ki, aki már 1801-ben javaslatot tett egy általános városszépítési terv kidolgozására. 1805-ben megbízást adott Hild János építőmesternek a rendezési terv elkészítésére, és ez a Szépítési Terv lett az 1808-ban létrehozott Szépítési Bizottmány alapokmánya. A nádor tisztában volt azzal, hogy a városi tanács e feladatra alkalmatlan, ezért egy a tanácstól független bizottságot hozott létre, melynek elnöke egy kamarai tanácsos lett, tagjait pedig a városi tanács és a választott polgárság három-három képviselője, valamint a városi mérnök mellett egy építész, egy kőműves és egy ácsmester alkották. A pénzalapot két forrásból biztosították: az eladott s eladandó városi telkek vételárából és a városi pénztár évi hozzájárulásából. A Belvárosra vonatkozó szépítési terv kiterjedt az utcák szélesítésre s szabályozására, az új épületek építési terveinek ellenőrzésére, a csatornázásra és útburkolatra, a Dunapart rendezésére, a régi kincstári hivatalok (Harmincadhivatal, Sóhivatal s Dohánybeváltó) rozzant Duna-parti épületeinek lebontására s új, megfelelőbb épületekbe való helyezésére, sétaterek létesítésére, valamint színház és vigadó építésére. A külvárosok szabályozásában különös gondot fordítottak a futóhomok megkötésére, a tűzveszélyes üzemek és raktárak városszélre telepítésére, kaszárnya építésére.