Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - CSORBA LÁSZLÓ Budapest-gondolat és városegyesítés
lomnak azt a Lánchidat, amely a gyakorlatban egyetlen várossá formálta PestBudát. A főváros fejlesztésének kérdéseit egyébként előtérben tartotta az a tény is, hogy Széchenyi kifejezetten e témának szentelt reformkori kézirata, a Pesti Por és Sár 1866-ban jelent meg Török János gondozásában. Erőteljesen ebbe az irányba hatottak az önkényuralom mindazon intézkedései, amelyek nem akadályozták, netán közvetve segítették is a tartományi székhellyé visszaminősült ikervárosok anyagi, gazdasági gyarapodását. Még erősebb motor volt Bécs, a nagy rivális rendezésének megkezdése 1857-ben. Budapest emelkedése annyira „korszükség" volt, hogy a gróf említett műve mellett erről értekezett - Arany János Koszorúdban - a polgári származású Pesty Frigyes 20 , avagy az ácsteszéri jobbágyivadék, a „proletár demokrata" Táncsics Mihály. Kell egy páratlan nemzeti építmény „A mily mértékben teremtitek a fővárost nagyszerűvé: oly mértékben válik a hon hatalmassá, dicsővé" - körmölte a börtöncella örökös homályában, 1864 nyarán a szinte teljesen vak öregembere profetikus sorokat. Ha távolodott az őr bakancsának dobogása, kezébe vette a kézvezető fakeretbe szorított árkus papirost, hogy felrója rá: „mi forrón óhajtjuk, hogy a mi fővárosunk, a magyar nemzetnek fővárosa, oly széppé, oly nagyszerűvé fejlődjék ki, hogy hozzá hasonló ne találtathatnék." Ha a „vitám et sanguinem" idején apáink előírták 17. Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon. Bp. 1989.132-133. 18. Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán. Bp. 1986.291. 19. Siklóssy id. mű 56., 63. volna, hogy a várost terv szerint fejlesszék, és a mágnások itt tartsanak palotát és itt költsék el a külföldön elpazarlandó jövedelmet, ma már nem kellene városfejlesztésről beszélni. „Ha ők akkor elhatározták vala, törvénykint mondván ki - ismétli az ismerős gondolatot-, hogy a király Budán lakjék! mit annál hathatósabban tehettek volna, mert az összbirodalmat az említett években a magyar fegyver tartotta fönn. Ha Mária Terézia Budára jön lakni, valószínűleg az uralkodó most nem, mint osztrák császár, hanem mint magyar király tenné a nagyhatalmak egyikét." Elvi jelentőségű Táncsicsnak az a megállapítása, hogy a világvárossá fejlesztendő Budapest „nem csak mienk, kik azt állandón lakjuk, abban birtokunk is van, hanem az egész nemzeté is, tehát a város építését illető intézkedéseknél az országos érdekeknek is képviseltetnie kell." A puritán demokrata szólal meg abban a véleményben, hogy „ne legyen fővárosunk olyszerű, milyenek Paris s London: azaz ne legyen bolondító fényűzésnek, roppant gazdaságoknak és nyomornak tanyája, erkölcstelenségnek, minden gonoszságnak fészke. Legyen fővárosunk a hazának oltára, melyen a hon21 szerelem lángja lobogjon olthatatlanul." Táncsics igazi nemzeti fővárost akart, egészséges néppel, tiszta levegővel, két nagy (egy északi és egy déli) kikötővel, a várost keletről félkörívben átszelő csatornákkal, azok partján modern öntözőművekkel, sportstadionnal, széles dunaparti sétánnyal (élesen polemizált az Aldunasor 20. Pesty Frigyes: A Magyar Főváros. Koszorú 1863, jún.-aug. 21. Táncsics Mihály: Fővárosunk. 88 hasonmás oldal. Bev. jegyz. H.Kohut Mária. Bp. 1976.1, 6-8, 11-12.
