Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - CSORBA LÁSZLÓ Budapest-gondolat és városegyesítés

parcellázása és kiárusítása ellen), a legszűkebb belvárosi utcák áttörésével, a budai várerődítések lerombolásával, a Margitszigetet érintő, illetve egy másik, a Gellért22 hegy alá vezető Duna-híddal, stb. Röpirata, melyet csak kiszabadulása után, 1867-ben tudott megjelentetni, nem lett ugyan könyvsiker, de jelezte, milyen széles társadalmi skálán keltett figyelmet Budapest ügye. A politizáló közvélemény ugyanis a „nagy idők" örökségeként egyfelől azt tartotta számon, hogy 1848-ban a Batthyány-kormány Pozsonyból Pestre költözése, illetve az első népképviseleti országgyűlésnek törvényben előírt módon, Pesten történő összehívása már „tettleg" létrehozták azt a fővárost, amelyet Pestből és Budából formálisan csak 1849. június 24-én egyesített Szemere Bertalan miniszterelnök rendelete.

23 De másfelől számontartotta azt is, hogy e rendelet végrehajtását, sokszáz más forradalmi intézkedéssel együtt, már meghiúsította az osztrák és az orosz csapatok túlereje. Amiként tehát világos volt, hogy Budapest továbbfejlődésének csupán az önkényuralom felszámolása nyithatott újra teret, egyben a főváros iránti közismert szükségletek a magyar oldalon bizonnyal siettették egy, a dinasztia és a magyar politizáló nemzet közötti kiegyezés megkötését is. Ebben a helyzetben került Budapest sorsának fonala a korszak egyik legjelentősebb magyar politikusa, Andrássy Gyula gróf kezébe. 22. Id. mû 16-28., továbbá Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics. Bp. 1945.29-38. 23. Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Szerk. Vörös Károly. Bp. 1978. 101., A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye. Összeállította Kell egy méltó központ a történelmi magyar államnak A kiegyezés megalkotásában közismerten kulcsszerepet játszó államférfi várospolitikai érdeklődésének kezdeteit életírói bizonnyal joggal kötik ahhoz a rendkívüli hatáshoz, amelyet Széchenyi István gyakorolt formálódó személyiségére.

24 Talán valóban a Dunán ringó csónakban, a Lánchíddal szemközt a nyílt vízen, a hidat megálmodó gróffal és a megtervező William Tierney Clarkkal beszélgetve kötelcződött el a tizenkilenc éves ifjú Budapest ügyének, ahogyan azt Siklóssy László véli? A hídhoz mindenesetre igencsak barátságos viszony fűzhette, hiszen bravúrból éppúgy keresztülsétált a láncain Budáról Pestre, mint a bomladozó lélek fúriáitól sarkallt „legnagyobb magyar" a 48-as vésznapokban. Emigrációja idején, az ötvenes évek első felében London és különö-sen a napóleoni megalomania segítségével fantasztikus nagyvárossá alakuló Párizs ut-cáit járva bizonnyal felderengett előtte az otthoni, ezirányú teendők sora. Miniszter-elnöki kinevezését nem sokkal követően megindította összehangolt lépéseinek azon sorozatát, melyek végcéljaként ott lebegett a genezisében fentebb röviden végigkísért Budapest-gondolat: a három testvérváros egyesítésével megteremteni a történelmi magyar állam méltó központját, egyben pedig a monarchia keleti felének azon metropoliszát, amely gazdasági, politikai és kulturális befolyása alá vonhatja a Gárdonyi Albert. Bp. 1913. VI. 24. Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I. Bp. 1910.8. 25. Siklóssy id. mű 76-77.