Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)
KONCEPCIÓK - HEGEDŰS JÓZSEF - HORVÁTH M. TAMÁS - LOCSMÁNDI GÁBOR - PÉTERI GÁBOR - TOSICS IVÁN Alapelvek - és modell - az önkormányzatok válságának kezelésére
sága attól függ, hogy milyen bevételi lehetőségekkel rendelkezik az adott önkormányzat, tehát milyen adóalapja, bevételszerzési lehetősége van. A szabályozási modell feltételezése szerint a saját bevételi lehetőségeit és adóalapját az átlagos mértékben kihasználó önkormányzatnak úgy jár kiegészítő támogatás, hogy a saját bevételek növelésével nem csökken ez a támogatás. Ha viszont a saját lehetőségeit legalább átlagos mértékben nem használja ki az önkormányzat, akkor ezt az igényét a támogatási rendszer nem ismeri el, mivel csak az átlagos bevételi szinten túl még hiányzó összeget biztosítja. Természetesen az önkormányzatnak rendelkezésére áll az a lehetőség is, hogy a saját kiadásait addig csökkenti, amíg a kisebb saját bevételekkel, az átlagos támogatást feltételezve a költségvetés fedezete előteremthető. Ez a támogatási gyakorlat annak ellenére, hogy egyedi önkormányzati átlagokkal számol, valójában nem igényel túlságosan részletező beavatkozást. Az önkormányzatok saját bevételi kapacitása viszonylag egyszerűen néhány jól mérhető statisztikai mutatószámhoz köthető és a kiadások is csoportosíthatók. Ezen túl megmarad az önkormányzat saját forrásfelhasználási önállósága, hiszen az itt vázolt modell csak a támogatások elosztásának módszere, amely az önkormányzat teljes költségvetésére és nem az egyes részfeladatokra vonatkozik. A budapesti régió esetében a költségvetési kapacitások kiegyenlítésére épülő támogatási rendszer alkalmazását megnehezíti, hogy a kerületek, települések saját forr rásai között igen nagy súlyú az eszközértékesítésből származó bevétel és ezek a vagyonátadás, vagyonhasznosítás lehetőségeiből következően erősen szóródnak. Az ebből következő egyenlőtlenségek mérséklésére az szolgálhat, ha az önkormányzati vagyon nagyságával arányos mutatószámok (pl. terület, urbanizációs jellemzők, ingatlanértékek) beépülnek a szabályozási modellbe. A vagyon nagyságát még így is csak nagyon pontatlanul lehet mérni, ezért elkerülhetetlennek tűnik a ténylegesen eladott vagyon konkrét értékének figyelembevétele is (az eszközértékesítés lenne az egyetlen tényező, ahol a kapacitásokon túl a konkrét értékek is beszámításra kerülnének). Egyes funkciók ellátása ágazati önkormányzatokkal Hosszú távon fontos, hogy az általános célú helyi önkormányzatokról mindazok a funkciók le legyenek választva, amelyek piaci alapon racionálisabban működtethetnek, szakmai önkormányzatokkal demokratikusabban irányíthatóak, vagy államigazgatási jellegük miatt nem igényelnek önkormányzati döntést. A helyi önkormányzati feladatok között jelentős arányban vannak olyan szolgáltatások, amelyek szervezeti-irányítási szempontból egy egységet képeznek, az adott település határain túlnyúlnak, azaz több önkormányzatot érintenek és jellemzően nagy a beruházási forrásigényük. Az ilyen típusú közszolgáltatások ellátására alakultak ki az ágazati körzetek (special district) 4 . Végső soron tehát az egy feladat ellátására létrehozott, társulásos alapon működő, saját irányítási és gazdálkodási jogokkal rendelkező önkormányzatok nevezhetők
