Koncepció és vízió - Budapesti Negyed 2. (1993. ősz-tél)

KONCEPCIÓK - HEGEDŰS JÓZSEF - HORVÁTH M. TAMÁS - LOCSMÁNDI GÁBOR - PÉTERI GÁBOR - TOSICS IVÁN Alapelvek - és modell - az önkormányzatok válságának kezelésére

igényli a „többletszolgáltatások" fedezetéül járó támogatást. Az általában alkalmazott forrásképződési szabályokkal nehezen követhetők azok az egyedi különbségek, amelyek az ilyen regionális feladatok miatt keletkeznek. Az önkormányzat közigazgatási határain túlnyúló, térségi szolgáltatások esetében az adott önkormányzatnak, önkormányzat-típusnak kiegészítő támogatás jár. A magyar támogatási rendszerben ezt az elvet követi az intézményi kapacitásmutatókhoz kötött normatív támogatás, amely a térségi feladatok esetében (pl. középiskola) nagyobb átlagos támogatási hányadot ismer el. A közigazgatási határon túlnyúló szolgáltatások támogatására egyébként tipikusan a kiegészítő támogatások szolgálnak, amelyek a feltételezett átlagos kiadások meghatározott százalékát fedezik. Egy nagyvárosi térségben ezek a vertikális egyenlőtlenségek abban az értelemben egyszerűbben kezelhetők, hogy a szolgáltatások viszonylag szűk, jól körülhatárolható csoportjához kötődnek. Nehezebben megfogható a hasonló feladatokat ellátó önkormányzatok eltérő forráslehetőségeinek kiegyenlítése. A horizontális egyenlőtlenségek keletkezésének ugyanis kétféle oka lehet: az önkormányzatok nagyon eltérő bevételi lehetőségekkel rendelkeznek, illetve különböző mértékben használják ki a rendelkezésükre álló forrásokat. Ha a támogatási gyakorlatban ez a kétféle szempont nem egyszerre érvényesül, akkor nem lesz hatékony az újraelosztási rendszer. Ha a támogatási rendszer kiegészíti az átlagos, vagy az aktuális kiadási 3. Bird-Wallich, 1992. i. m. szintig az alacsony saját bevételi forrással rendelkező önkormányzat bevételeit, akkor az nem lesz érdekelt a forrásai növelésében, a költségei csökkentésében. Ez volt a korábbi magyar gyakorlat, melynek során az akkori tanácsok egyedi alkuk során bizonyították a tervezett saját forrásaikhoz kiegészítésként járó támogatási igényt. Az új normatív támogatási rendszer viszont egyáltalán nem veszi figyelembe a saját bevételek mértékét, így azután két különböző bevételekkel rendelkező, de azonos feladatot ellátó önkormányzat ugyanakkora támogatásban részesül. (Ezen a helyzeten egy kissé módosít az SZJA kiegészítő támogatás, a címzett támogatási rendszer, a hátrányos helyzetű önkormányzatoknak járó támogatás, de ezek nagyságrendileg kisebbek, mint a normatív támogatások.) A megoldandó feladat tehát olyan helyi támogatási rendszer kialakítása, amelyikbe beépül a saját források kiegyenlítése, de ugyanakkor továbbra is fennmarad a helyi bevételek növelésére irányuló érdekeltség. A probléma megoldására szolgál a helyi költségvetési kapacitásra épülő támogatási rendszer. Ez a módszer abból indul ki, hogy az átlagos színvonalú helyi közszolgáltatások biztosítására minden önkormányzatnak képesnek kell lennie. Ebből következően tehát az átlagos kiadási szintig, a feltételezett átlagos bevételeket (átlagos mértékű díjakat, adókulcsokat) alkalmazó önkormányzatnak jár kiegészítő központi hozzájárulás: támogatás = kiadás - bevétel. Az átlagos bevételek nagy-