Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen

Z.l Ki dolgozik közülük velünk együtt. Ezeket a kérdéseket csak mi tárgyalhatjuk meg velük, semmiféle közvetítésre lehetőség nincs." Ilyen előfeltételekkel Kádár ugyan nem zárta ki az emigráció lehetőségét „bár­melyik népi demokráciába", valójában azonban már ekkor előrevetítette a ké­sőbbi felelősségre vonás elkerülhetetlenségét: „Világos, hogy ennek a mozgalom­nak a feje nem Déry és nem Gimes, hanem a jugoszláv követségen van... Lehet, hogy Nagy Imre nem szándékosan támogatja az ellenforradalmat, de látva és tud­va a helyzetet, támogatja és segíti ezeket a törekvéseket. A már bemocskolt, szét­rongyolódott „zászló" becsületéért... Ha a jugoszláv követség nem fog intézkedni, mi fogunk intézkedni: oda fogok állni az ország elé és megmondom, mi a helyzet." Kádár inkább sejtető, semmint kijelentő, tényeket tartalmazó beszédét köve­tően Kállai Gyula beszámolt arról, hogy Donath Ferenc és Vásárhelyi Miklós talál­kozót kezdeményezett vele, Kádárral és Münnichhel, ha biztosítják, hogy semmi bántódásuk nem lesz. Kállai szerint a tárgyalás második menetében Nagy Imre is bekapcsolódhatna. Mindezek ellenére ő elutasította ezt a kezdeményezést, ami márcsak azért is sajátos, mert öt nappal korábban a központi bizottság éppen el­lentétes döntést hozott, másrészt - mint láttuk - Nagyék meglehetősen szigorú feltételekhez kötötték a tárgyalások lehetőségét. Apró Antal is foglalkozott Nagy Imre személyével, mondván, „ha kijön a követségről, meg kell határozni, hol él­jen, nehogy újabb szervezkedést kezdjen". Végül a kádári intéző bizottság határozatot hozott, amely egyrészt felhatalmazta Kádárt, hogy „Sebes István külügyminiszterhelyettes jelenlétében folytasson ilyen értelmű tárgyalást Soldatié jugoszláv nagykövet elvtárssal", másrészt, hogy Nagy Imréékkel viszont csak a kormányt elismerő nyilatkozat fejében „lehetpárt­vonalon tárgyalni". 34 A pulai beszéd közzétételéig úgy tűnt, a vita a Kádár-kormány törvényessége, Nagy Imre lemondása, illetve a miniszterelnök valamiféle reaktivizálása körül folyt. Egyes források szerint a földművelődésügyi tárcát ajánlották volna fel Nagy Imrének, arra az esetre, ha elismeri a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Tito beszéde viszont egyértelművé tette, a menedékjogot élvezők sokkal inkább fog­lyok, s ezzel jövőjük is kilátástalanná vált. Felmerült hazatérésük gondolata is, de - a Belgrádból előző nap visszatért - Soldatié nagykövet mindent megtett, hogy visszatartsa őket ettől. „Tito elvtársat - érvelt a jugoszláv diplomata - rosszul fordították magyar nyelvre, és nyilván nem azt mondta, hogy Nagy Imre meg­35 szökött, hanem azt mondta, hogy eltávozott a Parlamentből." 34. MOL 288/5/2. 35. Bozóky Éva visszaemlékezése. In Ember 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom