Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen
Z.l Ki dolgozik közülük velünk együtt. Ezeket a kérdéseket csak mi tárgyalhatjuk meg velük, semmiféle közvetítésre lehetőség nincs." Ilyen előfeltételekkel Kádár ugyan nem zárta ki az emigráció lehetőségét „bármelyik népi demokráciába", valójában azonban már ekkor előrevetítette a későbbi felelősségre vonás elkerülhetetlenségét: „Világos, hogy ennek a mozgalomnak a feje nem Déry és nem Gimes, hanem a jugoszláv követségen van... Lehet, hogy Nagy Imre nem szándékosan támogatja az ellenforradalmat, de látva és tudva a helyzetet, támogatja és segíti ezeket a törekvéseket. A már bemocskolt, szétrongyolódott „zászló" becsületéért... Ha a jugoszláv követség nem fog intézkedni, mi fogunk intézkedni: oda fogok állni az ország elé és megmondom, mi a helyzet." Kádár inkább sejtető, semmint kijelentő, tényeket tartalmazó beszédét követően Kállai Gyula beszámolt arról, hogy Donath Ferenc és Vásárhelyi Miklós találkozót kezdeményezett vele, Kádárral és Münnichhel, ha biztosítják, hogy semmi bántódásuk nem lesz. Kállai szerint a tárgyalás második menetében Nagy Imre is bekapcsolódhatna. Mindezek ellenére ő elutasította ezt a kezdeményezést, ami márcsak azért is sajátos, mert öt nappal korábban a központi bizottság éppen ellentétes döntést hozott, másrészt - mint láttuk - Nagyék meglehetősen szigorú feltételekhez kötötték a tárgyalások lehetőségét. Apró Antal is foglalkozott Nagy Imre személyével, mondván, „ha kijön a követségről, meg kell határozni, hol éljen, nehogy újabb szervezkedést kezdjen". Végül a kádári intéző bizottság határozatot hozott, amely egyrészt felhatalmazta Kádárt, hogy „Sebes István külügyminiszterhelyettes jelenlétében folytasson ilyen értelmű tárgyalást Soldatié jugoszláv nagykövet elvtárssal", másrészt, hogy Nagy Imréékkel viszont csak a kormányt elismerő nyilatkozat fejében „lehetpártvonalon tárgyalni". 34 A pulai beszéd közzétételéig úgy tűnt, a vita a Kádár-kormány törvényessége, Nagy Imre lemondása, illetve a miniszterelnök valamiféle reaktivizálása körül folyt. Egyes források szerint a földművelődésügyi tárcát ajánlották volna fel Nagy Imrének, arra az esetre, ha elismeri a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Tito beszéde viszont egyértelművé tette, a menedékjogot élvezők sokkal inkább foglyok, s ezzel jövőjük is kilátástalanná vált. Felmerült hazatérésük gondolata is, de - a Belgrádból előző nap visszatért - Soldatié nagykövet mindent megtett, hogy visszatartsa őket ettől. „Tito elvtársat - érvelt a jugoszláv diplomata - rosszul fordították magyar nyelvre, és nyilván nem azt mondta, hogy Nagy Imre meg35 szökött, hanem azt mondta, hogy eltávozott a Parlamentből." 34. MOL 288/5/2. 35. Bozóky Éva visszaemlékezése. In Ember 41.