Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)
SZTÁLIN ÚT - VARGA LÁSZLÓ Nagy Imre a jugoszláv követségen
A jugoszláv elnök beszédét természetesen egyáltalán nem „fordították félre", így a Nagy Imréék által követelt korrekcióra sem került sor, már csak azért sem, mert - mint említettem - Nagy Imréék sorsa nem a beszéd nyilvánosságra hozatalának, hanem elhangzásának napján dőlt el. Mindezek ellenére november 16-án (tehát éppen a pulai beszéd közlésének napján) Bukarestben Gheorghiu Dej tájékoztatta Vujanovié jugoszláv nagykövetet, hogy „amíg a magyarországi viszonyok nem rendeződnek", Románia, szabadságuk biztosítása mellett, befogadná Nagy Imrééket, s erről írásos biztosítékot is adnának. A román pártvezér szerint - a már sokat emlegetett nyilatkozatok fejében - Magyarországon is maradhatnának. Másnap Hruscsov Miőunovié-nak többek között szóba hozta Nagy Imrét is, érdeklődött, van-e válasz a romániai ajánlatra. A nagykövet javasolta, engedjék a budapesti követségen tartózkodókat egyszerűen haza. Úgy tűnt számára, hogy Hruscsov egyetért ezzel a javaslattal. 36 Mindenesetre Soldatié nagykövet azzal állított be november 16-án Kádár Jánoshoz, hogy „kész megoldással jött vissza Belgrádból". Ennek jegyében hívta fel Nagy Imre figyelmét Tito beszédére - látszólag megfeledkezve arról, hogy néhány perccel korábban a követség épületében még fordítási hibáról beszélt. A nagykövet szerint kemény vita árán „Nagy Imre és társai három kérdésben elfogadták, hogy nézeteik helytelenek voltak. Ez a semlegesség, a szovjet csapatok azonnali kivonása, és a többpárt kérdés." Bár - mint láttuk - ennek éppen az ellenkezője volt igaz, Nagy Imréék kilenc pontos határozatukban éppen e három „helytelen nézetet" tartották fenn töretlenül, Soldatié úgy vélte, hogy ilyen önkritika után „a menedékjog és az emigráció kérdését le lehet venni a napirendről. Ők csak egy belső formális levelet kérnek a magyar kormánytól, amelyben tudomásukra hozzák, hogy a követséget otthagyhatják és szabadon hazamehetnek." Soldatié ettől az „apróságtól" eltekintve már csak technikai kérdések megoldását vélte szükségesnek, nevezetesen, hogy milyen utasítást kell az őrségnek adni, vagy hogy a hazaszállítás kocsival történjen. Kádár, szokása szerint, kitért az azonnali válasz elől, de végül korábbi álláspontjára rácáfolva egyértelműen kijelentette, bármelyik magyar politikus, aki éppen a jugoszláv követségen tartózkodik, szabadon elhagyhatná az országot, vagy szabadon élhetne Magyarországon, s aki „támogatni kívánja aktívan a kormány célkitűzéseit", annak erre is lehetőséget kívánnak adni. Ezt Kádár - elvi álláspontként - akár írásba is adná, bár egy ilyen „levélről szóló kívánságot most hallja először". 37 36. Micunovic 158. 37. ÚMKL KüM 007810/1956.
