Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

A honfoglaló magyarok fejedelmi törzse Buda és Pest környékén szállt meg, részben a Csepel szigeten, részben Óbudán. Itt, az óbudai révnél foglalta el a fejedelmi székhelyet Kurszán kündü, majd Árpád fejedelem is. Később a székhely ugyan változott, de a XIV. századra eldőlt, hogy Buda-Pest lesz a végleges főváros. Óbudán, a Gellért hegy környékén és vele szemben a pesti parton alakultak ki a város települési központjai. Hadd említsem meg már ezen a ponton, a kezdeteknél, a budapesti városfejlődés három lényeges mozzanatát. Először, érdemes hangsúlyozni, hogy Buda és Pest kezdettől fogva egy várost alkotott. A jobbparti részt akkortájt nem Budának nevezték, hanem ugyancsak Pestnek, olykor Kétpestenek, ami kemencét jelentett (feltehetően mészégető kemencét). A német túlsúly korában Buda német neve Ofen lett, de sokáig fennmaradt az azonos jelentésű Pest elnevezése is. Másodszor, nagyon is jellemző, hogy a város lakossága kezdettől fogva több etnikumú volt: főleg németekből, szlávokból, magyarokból állt, ám hamarosan megjelentek benne mohamedán és zsidó kereskedők is. Harmadszor, feltehetjük a kérdést, természeti adottságai vagy társadalmi-politikai kvalitásai alapozták-e meg Budapest centrális helyét és szerepét? Tény, hogy a város a Kárpát-medence nagy síkföldjeinek és hegyvidékeinek különösen alkalmas pontján, a vízi- és hegyiutak találkozásánál fekszik. Voltaképpen három földrajzi régió és három kultúra keresztezi egymást a Dunát kétfelől átkaroló városban. Lakossága az ókortól kezdve felismerte és kihasználta ezt az összekapcsoló természeti fekvést. Centrális kereskedelmi jelentősége megelőzte várossá nyilvánítását. Csak a tatárjárás után, a rettenetes pusztulásból való lábadozás idején rendelte el IV. Béla király mindkét város fallal való erődítését és a budai oldalon vár építését. Ekkor érvényesítette a régebbi városi privilégiumokat is. A fejlődés ezután olyan sikeres volt, hogy Nagy Lajos a XIV. század közepén Budára tette át a királyi székhelyet, s egy évszázad múlva Mátyás király ezeken az alapokon építette ki európai rangú fővárosát. Az akkoriban mintegy 30 ezer lakosú magyar főváros a reneszánsz és a humanizmus kelet-közép-európai virágos kertje volt. A kert nem sokáig virágzott. A török először 1526-ban, röviddel a mohácsi csata után, másodszor 1529-ben, véglegesen 1541-ben foglalta el Buda várát, és dúlta fel a balparti települést. Pest centrális kereskedelmi szerepe megszűnt, a nehezen védhető város a szakadatlan végvári harcok és a tűzvészek martaléka lett. Buda társadalma, gazdasági és politikai funkciója is gyökeresen megváltozott. Mint tartományi központ, védelmet élvezett, fejlődött-sőt, ha bűvös rózsakertjeit tekintjük, még virágzott is. Ámde zömmel német lakossága elmenekült, a gazdag polgárság helyét délszlávok, törökök, kisebb mértékben magyarok és zsidók foglalták el. A keleti kereskedelem élénk maradt, de a nyugati kapcsolatok elsorvad-