Az Andrássy út - Budapesti Negyed 1. (1993. nyár)

VIS VITALIS - HANÁK PÉTER Az elpusztíthatatlan város

és a vállalkozó polgárság magyarosodása, s e két erő találkozása, érdekegyesítése húzódott meg. Ennek a liberális nemesi-polgári szövetségnek maradandó alkotása, térbeli kerete és vitalitásának bizonyítéka volt: Budapest. Az 1867. évi kiegyezést követő fél évszázad Budapest fénykora. Néhány évvel a kiegyezés után, bár közkívánatra, de elsősorban a kormány támogatásával egyesült Pest, Buda és Óbuda. Az 1873-ban 300 ezer lakosú főváros, az ország egyetlen nagyvárosa, Európában csak a 16. helyen állt. De hát még nagyon fiatal volt, túlnyomórészt a frissen bevándoroltaké és a fiatal nemzedéké. A dualizmus korában átlagosan 60%-ot tett ki a bevándoroltak aránya, köztük csaknem 10 %-ot a Monarchia másik feléből és a külföldről jöttéké. A 15 és 40 év közötti korosztály aránya meghaladta a lakosság felét, az egész munkaképes népesség 70%-át. A növekedés üteme kiváltképp rohamos volt. A lakosság két évtized alatt háromszorosára, fél évszázad múltán, 1920-ban négyszeresére (1,2 millióra) nőtt. Ekkor már az európai nagyságrend 8. helyére kapaszkodott fel. A társadalom egyik számos és meghatározó rétege, a polgárság - akárcsak a múltban - származás, pozíció, vagyon szerint erősen differenciálódott. A polgárság, főként a felső középosztály soraiban továbbra is a német és a zsidó elem dominált, a száz évvel korábbi helyzethez képest azzal a jelentős különbséggel, hogy mind a német, mind a zsidó származású polgárság nagyrészt elmagyarosodott. Mellettük - gyakran ütközve-súrlódva-jelentős számú nemesség élt a fővárosban: jobbadán elszegényedett, birtoktalan nemesi tisztviselők és a hozzájuk igazodó „úri" hivatalnokok és értelmiségiek. Az „úri" középosztály inkább életmódelemekben polgárosodott, semmint mentalitásában és értékrendjében. A dzsentri képviselte a liberális politikai tradíciót, a nemzeti tudatot - utóbb az ebből elágazott konzervatív nacionalizmust. A német származású polgárság volt a szakértelem letéteményese, főként a szervezésben, az igazgatásban, a műszaki fejlesztésben, de egyúttal magával hozta a régi patrícius polgárság sok negatív vonását, antiszemitizmusát is. A zsidóság tehetsége elsősorban az üzleti életben tűnt ki, és a merész, de racionális vállalkozásban, a minden újításra fogékony szellemi vállalkozásban is, ámde a közéletben a nemesi értékrendhez asszimilálódott. A középosztály e három eleme között gyakori volt a vegyes házasság, az üzleti, közéleti és társasági kapcsolat, azt is mondhatjuk; e három elemből táplálkozott Budapest hagyománya, szellemi ereje, innovatív képessége - szerves összeolvadás azonban nem következett be. Jelentős társadalmi erővé nőtt a munkásság is. Zöme németekből és magyarokból, kisebb része szlovákokból került ki. Számuk 1910-ben - az elővárosokat is számítva - meghaladta a 400 ezer főt, ami önmagában is nagy erő volt, de szervezettsége folytán még nagyobb energiákat sűrített magába.