Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Hanny Erzsébet: Egy sokoldalú „szakférfiú": Toldy László

HANNY ERZSÉBET EGY SOKOLDALÚ „SZAKFÉRFIÚ": TOLDY LÁSZLÓ Toldy László híres irodalomtörténészünk, Toldy Ferenc (1805-1875) Mojsisovics Augusztával kötött harmadik házasságából született 1846. augusztus 17-én, Pesten. Testvérei, amint ő maga is, rendkívüli műveltséggel rendelkeztek, irodalomtörténész édesapjuk mellett felnövekedve az atyai házból hozták magukkal az irodalom, a történelem szeretetét és a tudomány müvelésének igényét. Leánytestvére, Izabella (1834-1899), aki angolkisasszony volt, szintén foglalkozott irodalommal, sőt, mint az egri leánynevelő intézet főnöknője 40 éven át oktatói tevékenységet is folytatott. Bátyja, István (1844-1879) drámaíró és publicista lett.

1 Lászlót szülei a legjobb iskolákba járatták. Először Pesten, majd Nagyváradon, illetve Győrött tanult, ezután papnövendék lett az esztergomi érseki szemináriumban. Hittudományi jártasságának elmélyítésére a bécsi Pázmáneumba küldték, ahol 1868-ban szigorlattal be is fejezte tanulmányait. Ezt követően jogi- és bölcsészdoktori címet szerzett. 1869 októberében a bécsi Theresianum magyar történelem és földrajz tanárává, egyszersmind tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. Simor János 1869. október 15-én pappá szentelte. 1874-től feladva nevelői ambícióit, tabáni segédlelkészként tevékenykedett, egészen 1880-ig. Nagy hatással volt az akkor már 28 éves - tehát meglett embernek számító - segédlelkészre bátyja, aki híres volt szenvedélyes antiklerikalizmusáról, mely főként jezsuita-ellenességében nyilvánult meg. A Franklin Társulat kiadásában és Toldy István szerkesztésében, 1875-ben beindított Nemzeti Hírlap munkálataiban bátyja mellett vett részt. A lap, bár az akkor érvényes főbb politikai irányzatok egyikével sem vállalt közösséget nemzetileg elkötelezett nézeteket vallott magáénak. Az indulás évében (1875. szeptember 25-i számukban) egy mondatban foglalták össze elgondolásuk lényegét: „A nemzetek privilégiuma az önzés". A negyedrét formátumú kiadványban rövid, ve1 A Pallas Nagy Lexikona 16. köt. 237. p.; Révai Nagy Lexikona 18. köt. 330. p.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp., 1914. 238-241.; Magyar Irodalmi Lexikon. Főszcrk. Benedek Marcell. 3. köt. Bp., 1965. 368. p.