Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálnoki Kis Tamás: Vázlatrajz egy pályaképhez. Herzog József országos levéltári főigazgató emlékének ébresztése

duláiról, jegyzékeiről ugyan ma már nem minden esetben deríthető ki, hogy eredetileg milyen célt szolgáltak, sejtjük azonban, feltételezhető, hogy egykori állapotokat rögzítettek, összefüggéseket világítottak meg, avagy a kívánatos rendet vázolták fel. Herzog levéltáros-ideálképének kontúrjai azokban a portrékban rejtekeznek, azokból sejlenek fel, amelyeket kutatásainak pászmáját szántva vázolt fel, például a kamarai levéltár egyes jellegzetes alakjairól. Oda-vissza irányú célzásai, mércéjének rávetítése XVIII. századi elődei hivatásképére eleve jellemzőek szemlélőjükre, csakúgy, mint szemléltetettjeire. Rajcsányi Ádámra a lehetséges-ideális és Ribics Józsefre az el- és megvetendő levéltáros prototípusára. A történet dióhéjban mindössze annyi, hogy III. Károly király, miután értesült a magyar kamara uralkodói jogosítványait érintő nagy értékű okleveleinek és iratainak felettébb kusza állapotáról - orvosolandó a tarthatatlan helyzetet - elhatározta, hogy szakemberre, levéltárnokra bízza jogbiztosító iratainak, azaz anyagi érdekeinek védelmezését. Az esemény szövevényes szálainak felfejtése alkalmat adott Herzog Józsefnek arra, hogy kifejtse véleményét, kinyilvánítsa ellenszenvét a megalázkodásig készséges, saját hasznát mindenek elé helyező, ezért a törvényesség, a tisztesség határainak átlépésére is hajlandó alattvaló-alkalmazottról. A gonosz patás ebben a történetben Ribics tanár-tanácsos volt. Akinek nyilvános utasítások leplezték titkos, görbe útját. Emellett azoknak a jelentési kötelezettségeinek, amelyekkel ezen felül megbízták, semmi közük sem volt levéltárosságához. A Kamara elnökét és tanácsát ellenőriztették titokban általa. Tőle, róluk jelentéseket vártak. Nevezett ezzel már kinevezésekor tisztában volt. Tudta, hogy mire vállalkozik. Kétségei afelől nem lehettek, miért kap kiemelt - érdemtelenül magas (valóságos tanácsosi) - hivatali rangot, s még ezen kategóriánál is kétszerte nagyobb összegű javadalmazást. Az indoklás persze szépen hangzott. Sokféle, nehéz feladatára és más súlyos okokra hivatkozott. Mint kiderült, ezek az okok valóban súlyosak voltak és a szálakat felfejtő, a történtekkel először szembesülő Herzog József ezektől érezhetően undorodott. A kamarai ügyintézés ebben az időben még nem ismerte (fel) az ügyirat mibenlétét, következésképpen fogalmát sem alkothatta meg (bár az egyes ügyek tárgyalásakor, időlegesen az a kamaránál mégis létrejött). Hogy hogyan, miként, az az ügyintézés fejlődésének ezen fázisát szemléletesen elemző Herzogtól szintén megtudható.

10 10 Herzog József. A magyar kamarai levéltár története. (I. közlemény) In: LK, 6. (1928) 1-4. 1-52.